Az év minden bizonnyal leglelkesebb szentmiséjén vettek részt vasárnap este mindazok, akik a gyalogos zarándokokkal együtt adtak hálát a pünkösdi út kegyelmeiért a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-plébániatemplomban.

Hűvös, borongós, de napsütéses időben négyszázharmincnyolc Udvarhely környéki és Magyarországról hozzájuk csatlakozott búcsújáró indult el péntek reggel az apostolok lovain a Kis Szent Teréz-plébániatemplomtól. Az indító szentmisén buzdításában Lukács János Magyarországon élő jezsuita szerzetes, noviciusmester kifejezte: milyen mély barátságok születnek a zarándokúton. Legmélyebben összekötheti sorsukat, ha céljaikból, szándékaikból, felajánlásaikból valamit meg tudnak mutatni egymásnak az egy
úton járók.

Pünkösdkor az Isten maga az, aki megeleveníti vágyainkat, amelyeket az út letisztít. Imakérelme: minden lépéssel szitálja meg a különböző vágyakozásokat, az maradjon, amely a legtisztább, amely legegyértelműbben vezet Isten felé. A Szűzanya oltalmába ajánlott zarándoklat méltó cél, hiszen neki legnagyobb vágya az volt, hogy fiával lehessen. Különleges utakon valósult meg, és
életében be is teljesedett. Ezért nevezzük Boldogasszonynak. A vezető, bátorító Lélekre figyelve bizalommal adhatjuk át magunkat Neki.

A szentmisén imádkoztak mindazokért, akik bárhonnan elindultak és Csíksomlyó felé tartanak; akik csak lélekben kísérhetik a zarándoklókat.

Hosszan szállt az énekszó

Szombat reggel hat százhetvenketten indultak együtt a Hármaskereszttől Csíksomlyóra. Vasárnap pedig kétszázkilencvenöten indultak haza. A visszaúton hozzájuk csatlakozókkal tették meg az utolsó kilométereket. A templom előtt virággal várakozók hamar meghallották a gyalogosan érkezők hálaadó énekét, majd örömkönnyektől csillogó szemmel kapcsolódtak be a régi székely himnuszba.

A hálaadó szentmise elején Botár Gábor plébános nyomatékosította: a zarándokok imáit Isten meghallgatja. Vasárnap reggel egyikük sms-ben jelezte a lelkipásztornak: nagyon tűz a nap, a szentmisén foglalja imába a visszaúton járókat. Ők a megmondhatói, Medárd-napján hányszor volt eső! Balla Barnabás Hargitafürdőn szolgáló pálos szerzetes kedves humorral szólt mindazokhoz, akik napjainkban is tudnak áldozatot vállalni. Az öröm könynyei, a mosoly és az út viszontagságait feledtető öröm láttán megdöbbent: nem a fájdalom,
a nehézségek, az áldozat súlya látszott az arcokon, hiszen amit végigéltek, annak értelme, célja volt. A lényeges dolgokra figyeltek, nem cipelték a fölösleges terheket. De az igazi zarándoklat most kezdődik – emlékeztetett a pálos atya. A rosszat javítva, a jót gyakorolva tegyenek tanúságot arról, amiért zarándokoltak. A Csíksomlyón megtapasztaltak után arról tegyenek bizonyságot, akitől az erőt kapták.

A Szentlélek ünnepén szűnni nem akart az énekelt imádság a Hálaluja ifjúsági ének-zene csoport közreműködésével.

Fotó: Fülöp Attila

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2014. június 10.

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.