Elérhetőség

400094 – Cluj-Napoca, str. Iuliu Maniu 5., jud. Cluj
Levéltáros: dr. Nagy Emőke
      Mobil: 0737-804.550
      E-mail: nagyemok@yahoo.com

A Kolozsvári Gyűjtőlevéltár (2011)
(/1341/ 1372–2006, 90 ifm)

A Kolozsvári Gyűjtőlevéltár létrejöttekor a Szentegyház utca 2. szám alatti bérház egyik első emeleti lakásában kapott helyet. Az értékes gyűjtemény 2017 júniusában költözött végleges helyére, a szomszédos 4. számú épület korszerűen felújított és berendezett földszinti raktárhelyiségeibe. A levéltár gyűjtőköre a kolozs–dobokai és a torda–aranyosi főesperesi kerületek egyházközségeire terjed ki.

A 18. század közepén a két mára összevont főesperesi kerület négy kisebb főesperesi kerületből állt: aranyosi, dobokai, kolozsi és tordai.

A tordai főesperesség 1761-ben három egyházközséget foglalt magába: Tordát, Szászrégent és Görgényt. A kolozsi nyolcat – Kolozsvárt, Kolozst, Szászfenest, Jegenyét, Mócsot, Katonát, Szászerkedet és Györgyfalvát, míg a dobokai ugyanekkor csupán két plébániából tevődött össze (/Magyarszarvas/Kend és Szék). Az aranyosi főesperesi kerületet 1768-ban mindössze négy plébánia alkotta: Bágyon, Felvinc, Harasztos és Várfalva. A kolozsi kerület ugyanebben az évben 18 plébániából állt, amelyek többsége később, a 19. században a belső-szolnoki kerületbe szerveződött át. A tordai főesperesség három egyházközséggel működött (Torda, Torockó és Szászrégen). Az egyházközségek beosztási helyzete 1782-re kissé átalakult. Ekkor a kolozsi, a dobokai és a belső-szolnoki kerületek egyetlen egy főesperességet alkottak. Az aranyosival egyesült tordai kerületben a következő plébániák léteztek: Torda, Felvinc, Harasztos, Sinfalva, Szengyel, Torockó, Várfalva. 1882-ben a torda–aranyosi kerület kilenc plébániából állt: Felvinc, Harasztos, Jára, Mezőszengyel, Sinfalva, Torda, Torockószentgyörgy, Túr és Várfalva. A kolozs–dobokai ugyanebben az időszakban 15 egyházközségből tevődött össze: Bács, Bánfihunyad, Bonchida, Kolozsvár, Györgyfalva, Jegenye, Kajántó, Katona, Szarvaskend, Kide, Kolozs, Kolozsmonostor, Mócs, Oláhfenes és Szászfenes.

A kolozs–dobokai főesperesi kerület egyházközségeiből (Kolozs, Mócs, Katona, Györgyfalva, Jegenye, Szászfenes, Magyarfenes, Kolozsmonostor, Kajántó, Kolozsvár – Szent Péter) 2011 júniusában kerültek beszállításra a történeti iratanyagok.

A torda-aranyosi főesperesség területéről az egyházközségi archívumokat 2023-ban gyűjtötték össze és rendezték.

A kolozsvári Szent Mihály plébánia és főesperesi hivatal történeti levéltárát, több más értékes iratállománnyal együtt a főtéri templom kórusa mellett egy toronybeli helyiségben tárolták, egy térben a plébánia régi könyvtárával, valamint a Státus iratanyagával. Ennek elkülönítésére és rendezésére 2003-ban került sor. Ebből a zsúfolt, poros, de száraz mikroklímájú térből, keskeny csigalépcsőn megközelítve, mintegy 30 folyóméternyi levéltári anyagot sikerült átszállítani a Szentegyháza utcai levéltárhelyiségekbe. Ebben a toronyszobában őrizték – a főesperesség és a plébánia 20. század elejével bezáródó történelmi dokumentumai mellett – a kolozsvári aggmenház és iskola iratait, a kolozsmonostori konvent levéltármaradékát, valamint különböző dézsmákkal kapcsolatos iratokat és egyéb értékes papi személyi hagyatékokat. Ez az iratgyűjtemény kitűnik az egyházmegye eddig rendezett mintegy 150 plébániai levéltára közül úgy óriási mennyiségével (70 folyóméter), mint történeti értékével. Említést érdemel az a tény is, hogy a kolozsvári Szent Mihály plébánia levéltára régebbi és gazdagabb oklevélgyűjteménnyel rendelkezik, mint maga az érseki levéltár Gyulafehérváron. A toronybeli levéltárból ugyanis néhány tucatnyi 14–17. századi eredeti oklevél is előkerült, köztük Mohács előtti oklevelekkel, melyek köztudottan kiemelt fontossággal bírnak. Tárolásuk speciális, fémből készült, fiókos tárolószekrény segítségével volt megoldható.

A sérültebb oklevelek közül 35 darab restaurálására 2012 decemberében a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjteményi Kollégiumától sikerült pályázat útján támogatást nyerni, így ezeket 2013-ban restaurálták a már említett gyulafehérvári laboratóriumban.

A Szent Mihály plébánia levéltárának 19. század végi és 20. századi, hasonlóan nagymennyiségű részét a jelenlegi plébánia egyik irodahelyiségében tárolták. Ennek a 40 folyóméter terjedelmű iratanyagnak az ügyviteli részei szintén a gyűjtőlevéltár raktáraiba kerültek.

A Kolozsvári Gyűjtőlevéltárban a főesperességi levéltárak mellett jelenleg 22 plébánia (Bonchida, Egeres, Györgyfalva, Jegenye, Kajántó, Katona, Kisbács, Kolozs, Kolozsmonostor, Kolozsvár – Szent Mihály, Kolozsvár – Szent Péter, Magyarfenes, Mócs, Nagysármás, Alsójára, Felvinc, Marosludas, Marosújvár, Mezőszengyel, Sinfalva Torda, Tordatúr) és 6 filia (Gyalu, Hidalmás, Marosbogát, Szamosfalva, Szentmihályfalva és Várfalva) iratanyaga található.

Az itt kialakított, kiemelkedő értékű oklevéltár 149 darab, 1341–1892 között kiállított eredeti oklevélből és oklevélmásolatból tevődik össze. A gyűjtemény 42 darab Mohács előtti oklevelet is tartalmaz, melyből 16 eredeti példány.

A gyűjtőlevéltárral egy helyen gyűjtőkönyvtár is létesült a környező települések muzeális értékű könyvállományának őrzésére, ahová a Szent Mihály plébánia értékes könyvgyűjteményét is áthelyezték 2018 augusztusában. Ez a kollekció egy kódexet (Nicolaus de Lyra postilláit 1470-ből), 22 ősnyomtatványt (köztük láncos könyveket) és ritka kiadványokat foglal magába.