Elérhetőség

405300 – Gherla, str. Mihai Viteazu, nr. 9., jud. Cluj
Levéltáros: Ft. Küsmődi Attila plébános
      Mobil: 0722-973.739
      E-mail: attila.kusmodi@romkat.ro

A Szamosújvári Gyűjtőlevéltár (2005)
(/1490/ 1699–2002, 45 ifm)

Szamosújváron 2005-ben alakult gyűjtőlevéltár a belső-szolnoki főesperesi kerület Szamosújvárhoz közelebb eső plébániái részére. Fél évvel korábban, 2004 novemberében Besztercén is létrejött egy gyűjtőközpont, ahová a belső-szolnoki főesperesi kerület központi hivatalához közelebb eső plébániákról kerültek a történeti iratok. Mindkét székhelyen kisméretű levéltár jött létre, ezért célszerű volt a két gyűjtemény egyesítése, amelyre 2009. szeptember 7-én került sor az addig Besztercén található iratanyag Szamosújvárra való átszállításával. Jelenleg tehát a Szamosújvári Gyűjtőlevéltárban a belső-szolnoki főesperességi iratok mellett a következő egyházközségek levéltárai találhatók: Alsókapnik, Apanagyfalu, Beszterce, Bethlen, Bonchida, Csicsókeresztúr, Dés, Désakna, Erzsébetbánya, Kapnikbánya, Kide, Kohóvölgy, Magyarlápos, Magyarszarvaskend, Mezőerked, Oláhlápos, Óradna, Naszód, Radnalajosfalva, Retteg, Szék, Teke, Tőkés és Vice.

A szolnoki főesperesi kerület szerepel a pápai tizedjegyzékben (1332–1337), egyházközségeinek alapítása az egyházmegye körvonalazódásával egy időben történt. Területét több nemzet népesíti be ma is (magyarok, románok, szászok, örmények stb.), de bányásztelepülései ennél sokkal összetettebb népességi és nemzetiségi képet mutatnak, ugyanis a 18–19. században Felső-Magyarország bányavidékéről, de a német és szláv nyelvterületről is számos bányaszakértő telepedett meg az Északkeleti-Kárpátok és a Keleti-Kárpátok bányavidékein.

A vallásreform idején, a 16. században több plébániája a lutheránus vagy a református felekezethez csatlakozott. A kerület belső-szolnoki elnevezés alatt az 1761. és az 1762. évi egyházmegyei sematizmusban tűnik fel a következő plébániákkal: Csicsókeresztúr, Kapnikbánya, Dés, Beszterce, Szamosújvár és Bálványosváralja.

Az 1782-es egyházmegyei sematizmusban ez a kerület a kolozsi főesperességgel egyesült dobokai és belső-szolnoki kerületek (Archidiaconatus Kolosiensi cui canonice uniti sunt Districtus Dobocensis et Szolnok interior) elnevezés alatt tűnik fel, nem önálló főesperességként. Ekkor az alábbi egyházközségek tartoztak ide: Kolozsvár, Kolozs, Bács, Bálványosváralja, Beszterce, Csicsókeresztúr, Dés, Erked, Fenes, Györgyfalva, Jegenye, Kapnik, Katona, Kide, Kajántó, Magyaregregy, Magyarlápos, Mócs, Szék, Teke, Désakna, Kolozsmonostor és Oláhlápos. Ezek ma két főesperesi kerületbe (kolozs–dobokai és belső-szolnoki) csoportosulnak.

A belső-szolnoki főesperesi kerületet 1846-ban 14 plébánia alkotta: Szamosújvár (külön örmény és latin rítusú plébániákkal), Bálványosváralja, Beszterce, Csicsókeresztúr, Dés, Désakna, Kapnikbánya, Alsó-Kapnik, Magyarlápos, Naszód, Oláhlápos, Oláhláposbánya (Erzsébetbánya) és Óradna. A szamosújvári örmény plébános volt egyben a főesperes is.

A 19. század második felében a főesperesi kerület Apanagyfalu plébániájával bővült (1866), majd miután Széket a kolozs–dobokai főesperességből idecsatolták, már 16 egyházközség alkotta. A belső-szolnoki főesperesi kerület jelenleg 15 plébániából áll.

A levéltár a szamosújvári volt ferences kolostortemplom (jelenleg római katolikus plébániatemplom) erre a célra kialakított egykori oratóriumában – dexion polcokon, savmentes levéltári dobozokban – található. A plébániai levéltári anyagok begyűjtése 2004 novemberében és 2005 tavaszán zajlott. A levéltári anyag rendszerezése több szakaszban történt: 2004 novemberében, 2005 júliusában és 2009 szeptemberében.

A belső-szolnoki kerület egyes plébániáit bizonyos időszakokban szintén szerzetesrendek (piaristák: Beszterce; ferencesek: Dés, Désakna, Szamosújvár, Szék) adminisztrálták. A ferences rendi iratokat 2020-ban adták át az Erdélyi Ferences Levéltárnak. A besztercei piaristák iratait külön érdemes kiemelni, ugyanis ezek hollétére újabban derült fény, az egykori piarista kolostorépület tetőzetének javításakor. 2009. szeptember elején a padlástérből került elő az igen értékes és teljesnek nyilvánítható piarista rendi levéltári anyag. Tartalmából megemlítjük Beszterce legrégebbi anyakönyvét, amelyet 1718-tól kezdtek el vezetni a minoriták, a piarista rendház historia domusait, a piarista iskola anyakönyveit, a piaristák könyvkatalógusát 1810-ből, szerzetesi névjegyzékeket és sok más, a piarista rendhez kapcsolódó forrást. Az említett ferences irányítás alatt álló plébániák esetében csak töredékesen maradtak fenn rendi írott emlékek.

A gyűjtőlevéltárat 2022-ben költöztették át a jelenlegi modernizált raktárakba, és egy gyűjtőkönyvtár-helyiséggel is bővült, amely kutatószobaként szolgál.

A levéltárról 2009 végén jelent meg repertórium.

Fondjegyzék