Az igazi reményünk Isten ígérete: minden élő anyjává tette a Boldogságos Szűzanyát is, ezért megóvta őt még az áteredő bűntől. 

Majdnem minden katolikus templomban Jézus Krisztus szenvedéstörténetét – Pilátus ítéletétől kezdve a Golgota és Sírbatétel jelenetéig – tizennégy stációból álló ábrázolások jelenítik meg. A gyulafehérvári székesegyházban mindeddig csak egy ideiglenes, a nagyböjti időszakra elhelyezett sorozat volt látható.

Nincs elveszett élet, elveszett ember, aki után a mi jó pásztor Jézusunk ne menne el, és ne örülne neki, jobban, mint az el nem tévedteknek. Legtöbbször magunkat a 99 igaz közé soroljuk, ritkábban azonosulunk az elveszett századikkal. 

Nekünk, keresztényeknek sokszor az a bénaságunk, hogy nem éljük meg hitünket a maga teljességében, csak félénken, felszínesen, ímmel-ámmal, csak a sekrestyében vagyunk keresztények. Ha felismerjük, és gyógyulni akarunk ebből a betegségből, bűnből, szükségünk van Isten kegyelmére, gyógyítására. A béna fogta ágyát, és Istent magasztalva hazament. Ma is megtörténik ez a csodadolog velünk is, ha Isten közelébe kerülünk.

A nehéz, lehangoló készületben lelkesítő biztos tény számunkra az, hogy Isten velünk együtt munkálkodik, mert annyira akarja, hogy visszatérjünk hozzá.

Milyen jó megbizonyosodni arról, hogy Isten közel van hozzánk, megmutatja magát, saját belső élete (a szeretet) közlésével ajándékoz meg minket. Az Úr beköti népe sebeit, emlékeztet minket Izajás próféta ebben az adventi időben. Amikor pedig megjelenik, megesik az embereken (rajtunk) a szíve és meggyógyít minden betegségünket és minden bajt. Aztán minket küld: "menjetek és hirdessétek". Mi is legyünk gyógyító emberek, mások sebeinek bekötözője.  

Római tartózkodásának kezdetén dr. Kovács Gergely érsek részt vett a december 1-i szerdai nyilvános audiencián. Ennek végén Ferenc pápa elé járulhatott. Püspökké szentelése és érseki beiktatása után első alkalom, hogy a főpásztor beszélhetett a Szentatyával. Felidézte, hogy csíksomlyói látogatása idején még a Kultúra Pápai Tanácsának hivatalvezetőjeként követte az apostoli utat.

Életünk bizonyos helyzetében egy nagyszerű tapasztalás, amikor tudunk olvasni a sorok között, ki tudjuk hallgatni a szavakból a lényeget, meg tudjuk látni, ami a felszín alatt van. Kegyelmi pillanatok ezek, Isten ajándékai, melyekről Izajás próféta így szól: "azon a napon...", amikor eljön a Megváltó, aki megnyitja a szemeket a látásra, és a füleket a hallásra.

Adventi időnk egyik fontos kihívása: keresni és megtenni Isten akaratát, ott, ahol vagyunk, életállapotunknak, helyzetünknek megfelelően. Ezt pedig teljes szívvel kell tennünk, Isten iránti nagy szeretettel, nem csak szavakkal, de cselekedetekkel is. Tettekre váltani Jézus tanítását adja meg életünk sziklaalapját, mely minden vihart kibír, mert szilárd alapja van.

Szívszorító, amikor kisgyereket látunk sírni, és mennyire megnyugszik, amikor a szülő, vagy valaki letörli a szeméről a könnyeket, megvigasztalja. Ilyenkor megnyugszik, mert tudja, nincs egyedül. Adventi időnk egyik szép vigasztalása, amikor Jeremiás próféta biztosít minket, hogy "Az Úr letörli a könnyet minden arcról". "Sajnálom a népet" mondja Jézus, kifejezve Isten gyöngédségét, aki testté lett a betlehemi éjszakán, és részese lett emberi életünknek.

Szent András apostolt és társait meghívta Jézus. Ők is otthagyták hálóikat és követték Őt. Minket is meghív erre a lélekmentő szolgálatra, hogy az apostolok hitével és buzgóságával terjesszük az evangéliumot. Elfoglaltságaink közepette a békesség és szeretet munkálói kell lennünk, egyszerűen, alázattal és hitelesen. Ma is meghív bennünket, mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés.

A kard és lándzsa helyett ekevasat és sarlót készíttet velünk Isten, mert az Ő útja az élet útja. Tegyük ezt meg ebben az adventben.

Advent első vasárnapja Istenhez való fordulásunk első napja. Gyarapodni és gazdagodni szeretnénk a szeretetben egymás iránt. Ez csak úgy lehetséges, ha közeledünk a Végtelen Szeretet, Isten felé, aki szeretetből közénk jött. Szükségünk van állhatatosságra, kitartásra az Istennek tetsző élet megélésében. Haladjunk, fejlődjünk a szeretet megélésében, hogy megállhassunk az Emberfia színe előtt.

Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez közeledvén, cselekvő módon emlékezzünk a magyar szentre, akit az egész világon a szolgáló szeretet példaképeként ismernek és tisztelnek. Erzsébet a másokkal való törődést állítja elénk követendő példaként, figyelmeztetve bennünket arra, hogy a másokkal való törődés az odafigyeléssel kezdődik, de ez nem állhat meg az együttérző sajnálkozásnál, hanem cselekvő magatartássá kell válnia.

A szinodális folyamat három szakaszból áll. Az első szakasz az egyházmegyei, amely a 2021. október 17-én tartott megnyitástól 2022 márciusáig tart. Ezalatt arra keressük a választ, hogyan valósul meg ma főegyházmegyénkben az „együtt járásunk”, és milyen konkrét lépésekre hív minket a Lélek, hogy növekedjünk ebben a szünodoszban. 

A BGA/7223/2019 – GYE-KP-1-2019/1-000395 – pályázati támogatásnak köszönhetően több gyermekcsoportot tudtunk fogadni Levéltárainkba.

Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában bemutatott szentmise keretében október 10-én nyitotta meg a 2023-as püspöki szinódushoz vezető folyamatot. Világszerte ugyanezt teszik a főpásztorok saját egyházmegyéjükben. Ez történt október 17-én a 10 órakor kezdődött szentmise keretében a gyulafehérvári székesegyházban is.

A XVI. Rendes Püspöki Szinódus Gyulafehérvári Főegyházmegyei szakaszát Kovács Gergely érsek nyitotta meg október 17-én, vasárnap de. 10 órakor a gyulafehérvári székesegyházban. A megnyitó szentmisén készült videó az érsekség  Facebook-oldalán visszanézhető.