Ft. Bodó György

plébános
Bodó  György
Adatlap
Születés helye és ideje: Kovászna,
Papszentelés helye és ideje: Gyulafehérvár,
Teológiai tanulmányok
1991-1998, SIS
Előző szolgálati helyek
† Elhunyt.
Elhalálozás dátuma:

Gyimesközéplok plébánosa 2018. január 11-én délután hunyt el a csíkszeredai kórházban.

Bodó György 1972. december 4-én született Zabolán, gyulafehérvári teológiai tanulmányai után 1998. június 21-én szentelték pappá. Káplánként tevékenykedett Brassóban, a Szent Péter és Szent Pál-plébánián 1998–2006 között. Ezt követően, 2010-ig Kolozson teljesített szolgálatot, ellátva Mócs, Katona és Nagysármás katolikusait is. Kolozson felújíttatta a plébániát, illetve a templombelsőt, és a katonai istenházát is. 2010-ben nevezték ki utolsó állomáshelyére, ahol kijavíttatta a templomot és a közösségi házat, ravatalozót építtetett, iskolát szerzett vissza és tett használhatóvá, belekezdett egy sportcsarnok és egy óvoda építésébe is. A plébániai élet szervezése mellett támogatta a nehéz helyzetűeket, szorgalmazta a katolikus oktatást, alakította a közösség életét és támogatta a szórványban élőket.
Az elhunyt végakarata szerint testét a gyimesközéploki templom kertjében helyezik örök nyugalomra január 13-án, szombaton a déli szentmise után.

Az örök világosság fényeskedjék neki!

Elérhetőség
Cikk
250 igen szavazattal 2026. február 18-án a Képviselőház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely már korábban átment a Szenátuson is, és amely megemlékezve a püspök születésének 130. évfordulójáról a 2026-os évet „Márton Áron püspök évének” nyilvánítja. (Forrás: Romániai Katolikus Püspöki Konferencia Sajtóközleménye)
Cikk
Hamvazószerdával belépünk a nagyböjt szent idejébe. Ez az idő minden esztendőben arra hív bennünket, hogy elmélyülten szemléljük Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását, megváltásunk misztériumát. Nem pusztán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra a szeretetre, amellyel Isten egészen a kereszthalálig elment értünk.
Cikk
A nagyböjt olyan időszak, amikor az Egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon, és szívünk ne szóródjon szét a mindennapok aggodalmai és zavaró körülményei között.