Bordos

A templom építését a 15. századra teszik, amit megerősít a megmaradt torony gótikus jellegzetessége és az 1470-ből származó keresztelőmedencéje. A templomot 1557-ben felújították. Egyik harangját a 14. századból származónak tartják, melynek felirata „O rex gloriae veni cum pace” volt. Mivel töredezett lett, beolvasztották. Így a település és a templom építése a 14. századra tehető. Azt is tudni kell, hogy az egyházközség kétszer is vallást változtatott a reformáció idejében. A reformáció alatt a templom az unitáriusoké lett. A 18. században sokan visszatértek a katolikus egyházba a ferencesek és Henter báró buzgólkodása folytán. Valószínű, hogy a jezsuiták is besegítettek a visszatérésben. Ekkor lett a templom védőszentje Loyolai Szent Ignác. A reformáció előtt a templom védőszentje Rafael főangyal volt. 1781-ben visszavették a templomot is. Szentdemeter filiája lett, s ugyanettől az évtől plébánia. A helység Bordos megnevezése 1566-ra tehető, Bordúsként is emlegetik. A mai templomot 1857-ben építették, az iskolát pedig 1859-ben.
Csöb Chijeb néven már az 1567-es regestrumban szerepel. A középkorban temploma nem volt. Lakói a reformáció idejében unitáriusok lettek. A 18. században visszatértek a katolikus hitre. Templomukat 1836-ban építették.
Gyulakután már 1332-ben volt templom. A középkori templom a reformátusok birtokában van. A katolikusoknak a 18. században fakápolnájuk volt, ami elpusztult. 1984-ben egy lakást vásároltak, és ezt alakították át kápolnának. A bordosi egyházközség és filiák lélekszáma 1980-ban 1380 volt, 2009-ben 465.