Bordos
Adresă:
547236 – Bordoșiu, nr. 88., jud. Mures

Bordos

Loyolai Szent Ignác, plébánia
Serviciu

A templom építését a 15. századra teszik, amit megerősít a megmaradt torony gótikus jellegzetessége és az 1470-ből származó keresztelőmedencéje. A templomot 1557-ben felújították. Egyik harangját a 14. századból származónak tartják, melynek felirata „O rex gloriae veni cum pace” volt. Mivel töredezett lett, beolvasztották. Így a település és a templom építése a 14. századra tehető. Azt is tudni kell, hogy az egyházközség kétszer is vallást változtatott a reformáció idejében. A reformáció alatt a templom az unitáriusoké lett. A 18. században sokan visszatértek a katolikus egyházba a ferencesek és Henter báró buzgólkodása folytán. Valószínű, hogy a jezsuiták is besegítettek a visszatérésben. Ekkor lett a templom védőszentje Loyolai Szent Ignác. A reformáció előtt a templom védőszentje Rafael főangyal volt. 1781-ben visszavették a templomot is. Szentdemeter filiája lett, s ugyanettől az évtől plébánia. A helység Bordos megnevezése 1566-ra tehető, Bordúsként is emlegetik. A mai templomot 1857-ben építették, az iskolát pedig 1859-ben.
Csöb Chijeb néven már az 1567-es regestrumban szerepel. A középkorban temploma nem volt. Lakói a reformáció idejében unitáriusok lettek. A 18. században visszatértek a katolikus hitre. Templomukat 1836-ban építették.
Gyulakután már 1332-ben volt templom. A középkori templom a reformátusok birtokában van. A katolikusoknak a 18. században fakápolnájuk volt, ami elpusztult. 1984-ben egy lakást vásároltak, és ezt alakították át kápolnának. A bordosi egyházközség és filiák lélekszáma 1980-ban 1380 volt, 2009-ben 465.

Zi de adorație perpetuă: február 14.
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.