Az összetartozás érzését erősítette a Nagyboldogasszony-napi búcsú az oroszhegyiekben és vendégeikben: a közös hit mellett az ének, az ima és Isten igéje is összekötötte a nagyszámú búcsúst a szentmisén, majd a családok találkoztak a fehér asztal mellett.

Az oroszhegyi egyházközség legnagyobb saját ünnepe Nagyboldogasszony napja

Isten legtökéletesebb képmását, a Szűzanyát ünnepelte pénteken az egyházközség, akit Jézus testestül-lelkestül felvitt a mennybe. Péter Arthur kézdikővári lelkész homíliájában arra buzdított, hogy Nagyboldogasszony példája nyomán útjainkon hordozzuk Jézust, hiszen boldog, akinek lába Isten útján fárad el. Ne dédelgessük vasakarattal a haragot szívünkben! Figyeljünk őszintén, legyünk egészen jelen egymás számára, hogy ne rövidüljön meg a felebaráti szeretet! A napi evangélium arra tanít: hallgassuk meg és értsük is meg egymást.

Magnificat

Az ünnep szónoka kiemelte: a csecsemő sírása, nevetése a nemzet legszebb magnificatja. Az a politika lesz életképes, amely a családot tűzi zászlajára. Nem négyévente, hanem állandóan. Isten útján másokat segíteni, akik már rég várnak erre a találkozásra, a tettek magnificatja: győzzük le előítéleteinket, tanuljunk meghallgatni!

Hogy volt?

Az oroszhegyi régi templombúcsúi hagyományokról megtudtuk, régen három napig tartott az ünnep. A „szekeres világban” a távolabbról érkezők két napig biztosan maradtak a rokonoknál, barátoknál. Harmadik nap befogták a lovakat, reggeliztek, majd amíg az igavonók ettek, elhatározták: ebédig még maradnak. A valahai gyermekek ma is emlegetik: a Nagyboldogasszony-napi búcsú volt Szencsedből az évi egyetlen kirándulásuk a szekérderékban.

A búcsúfiaként kapott csavaros cukorkáról még idén is megemlékeztek. Mihály Tibor Ilyenek vagyunk című könyvében pedig azt olvastuk: Borbély Ferenc bíró idejében aki nem viselkedett megfelelően a faluban – verekedett, káromkodott, lopott –, száműzték a közeli tanyára. Egyszer mehetett haza egy évben, Nagyboldogasszony napján. „Ha aznap is valami galibát okozott, akkor örökre ki volt tiltva a faluból.”

Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2014.08.17.

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.