A fenti címmel szervezett szakmai továbbképzést október 14–16. között a Budapest Főváros Levéltára. A magyarországi és határon túli egyházi és állami levéltárakban dolgozók számára megtartott mesterkurzusra a Gyulafehérvári Főegyházmegye levéltáraiban dolgozó munkatársakat is meghívták, így dr. Bernád Rita, Vass Csongor és Veres Anna-Mária (Gyulafehérvár), Küsmödi Attila (Szamosújvár), dr. Holló László, Orosz Krisztofer és Orosz Adrienn (Kolozsvár), Geréb Ibolya (Székelyudvarhely) és Pénzes Lóránd (Sepiszentgyörgy) is részt vehetett a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott továbbképzőn. A közel harminc résztvevővel megtartott mesterkurzus foglalkozásai a levéltári iratdigitalizálás, az adatbázis-építés és az állományvédelmi ismeretek témakörök köré szerveződtek. Az elméleti képzést műhelygyakorlatok követték, ahol a résztvevők kiscsoportban is kipróbálhatták a levéltári iratok, kötetek, térképek szkennelését és adatfeldolgozását illetve betekintést nyerhettek azok internetes megjelenítésének lehetőségébe. A Budapest Főváros Levéltár képző munkatársai által bemutatott digitalizáló munkafolyamatok ugyanis azt a célt szolgálják, hogy az ott őrzött összes levéltári anyag néhány évtizeden belül digitálisan is rögzítve legyen, biztosítva így az adatok rongálásmentes és könnyű kutathatóságát, védelmét. Igaz a cél eléréséhez szükséges megfelelő számú munkatárssal és technikai felszereltséggel is rendelkezik a fővárosi levéltár, magyar nyelvterületen talán egyedüliként. Nekünk, katolikus levéltárakban dolgozók számára a továbbképző jó lehetőséget biztosított arra, hogy ráirányítsa figyelmünket a kezelésünkben levő egyedi iratok értékére és digitalizálásának szükségességére. Ugyanakkor fájdalomként fogalmazódott meg bennünk, hogy több főesperesi kerületben még nem sikerült a gyűjtőlevéltárakat felállítani, az évszázados iratok őrzéséről, kezeléséről és kutathatóságáról megfelelően gondoskodni. Ezek hiányában pedig távolinak tűnhet az iratok digitális rögzítéséről és hozzáférhetőségéről beszélni. Bízzunk abban, hogy a jó Isten segítségével és a jó szándékú emberek támogatásával céljaink megvalósulhatnak és erdélyi jelenlétünkről tanúskodó forrásaink az utókor számára is megőrződhetnek.

Pénzes Lóránd

Fotók: Bernád Rita

 

Vasárnap, 44. szám

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.