2014. június 28-án, szombaton Jakubinyi György érsek diakónussá szentelt hat akolitust a Gyulafehérvári Székesegyházban: a székelyudvarhelyi Benedek Róbert-Károlyt, a búzásbesenyői Lőrincz Barnabást, a csíkdelnei Obermájer Ervin-Istvánt, Portik Lukács Lóránd ferences testvért, a ditrói Simon Imrét és a lövétei Tódor Attilát.

Az áldozópapságra készülő növendékek az 5. szemináriumban eltöltött év után részesülnek a diakónusszentelésben. Ezzel átadva életüket Istennek elindulnak a Neki végleg elkötelezett élet útján. A szentmise keretében az evangélium után kezdődik a szentelés szertartása. Miután a Papnevelő Intézet rektora bemutatja a jelölteket a szentelő püspöknek, a főpásztor homíliában buzdítja őket és a jelenlevő híveket. Ezután a jelöltek leteszik ünnepélyesen ígéreteiket, vállalva e szolgálattal járó kötelezettségeket. Az igehirdetést, a rendszeres imát, az Egyház imáját, a zsolozsmát, valamint a papi nőtlenséget, azaz a cölibátust. Ezután pedig egyenként a főpásztor elé járulnak, összetett kezüket az ő kezébe helyezve engedelmességet ígérnek neki és utódainak.

A Mindenszentek litániája követi az eddigi előkészületeket, amely alatt a szentelendők leborulnak a földre, a jelenlevők pedig térdelve imádkoznak. A földre borulással mintegy kifejezik annak tudatát, hogy Isten milyen erejüket meghaladó szolgálatra hívta meg őket. Ugyanakkor ez a teljes önátadás kifejezője. Ezt követi a tulajdonképpeni szentelés: a kézrátétel és a felszentelő ima. Miután a jelöltek a főpásztor elé térdelnek, ő két kezét fejükre téve csendben imádkozik. A jelenlevő hívek is csendben imádkoznak értük, hálát adva az Úrnak, hogy nem hagyja aratását munkások nélkül, valamint kérik rájuk az Ő kegyelmét. Ezután a szentelő püspök elimádkozza a felszentelő imát.

A szentelést beöltözés követi, amikor az újonnan szenteltek beöltöznek a szerpapi öltözékbe, a keresztben viselt stólába és dalmatikába. Ezt követően átveszik a főpásztortól az evangéliumos könyvet, hiszen a diakónus egyik legfőbb feladata az evangélium hirdetése.

Végül a püspök és a jelenlevő diakónusok békecsókot váltanak az újonnan szenteltekkel, kifejezve köszöntésüket és befogadásukat a diakónusi közösségbe.

A szertartás befejeztével folytatódik a szentmise az eukarisztia liturgiájával.

A szentmise ünnepélyes áldással zárul, amelyet ünnepélyes kivonulás követ.

fotó: Ottóka Ottó

seminarium.ro

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.