Dr. Jakab Antal (Kilyénfalva, 1909. márc. 13. – Gyulafehérvár, 1993. május 5.) püspök életútja időkeretben majdnem kitölti a 20. századot. "A kettős kisebbségi sorsba került erdélyi ember minden megaláztatásával és küzdelmével együtt élte át" - írta róla Marton József professzor. Életútja  a politikai és ideológiai változások következtében igen nehéz volt, nagy áldozatot követelt. Kisgyermekként meg kellett tapasztalnia az első világháború szörnyűségeit, a menekülést, a Hajdúnánási tartózkodást. Tanulóévei alatt a két világháború közti román iskolapolitika diszkrimináló megaláztatásait. Fiatal papként saját bőrén is észlelte az országos gazdasági válságot. 1939-1942 között Rómában tanult, ahol kánonjogból doktori fokozatot szerzett. Hazatérve egyházmegyéjét és szülőföldjét kettészakítva találta. Átélte a második világháborút, az azzal együtt járó nyomorúságot. A félig leégett Gyergyószentmiklós megbízott plébánosa. 1945-ben kolozsvári egyetemi lelkész, 1947-1951 között Gyulafehérvári teol. tanár, vicerektor. 1951. márc. 10 - aug. 24-ig ordinárius.
1951 Szent Bertalan-éjszakáján tartóztatták le, s 1952. október 22-én a bukaresti katonai törvényszék hazaárulás címén 18 évi fogházbüntetésre ítélte. 1951. augusztus 24-től 1964. április 16-ig kis híján tizenhárom évet (tizenkét év, hét hónap és huszonhárom nap) raboskodott Románia  jelesebb börtöneiben (Jilava, Felsőbánya, Máramarossziget, Szamosújvár, Duna-csatorna). Börtöntársai „tiszta lelkű, szelíd ember”-nek ismerték meg, aki – az ottani lehetőségek között – segítette és Istenhez közelebb vezette őket.
1964. április 16-i kiszabadulása után Csíkszentdomokoson, Görgényszentimrén, Búzásbesenyőben lelkipásztor. 1968-tól teológiai tanár Gyulafehérvárt. 1971. dec. 23-án kinevezik gyulafehérvári koadjutor püspökké jogutódlással Márton Áron mellé. 1980. április 2-től 1990. március 14-ig az egyházmegye főpásztora. Március 14-től április 24. között apostoli kormányzó. Ekkor végleg nyugalomba vonult. 1993. május 5-én hunyt el, a Gyulafehérvári székesegyház kriptájában nyugszik. Amit 1942-ben írt, az értékes hagyaték a ma ebre számára is: "Bizakodva kell a jövőbe nézni… Minden jót megtenni, amihez Isten erőt adott… Egymás kedvét pótolni kell jósággal minden nap."

Requiscat in pace!
 

Ft. Msgr. Darvas-Kozma József pápai káplán, esperes-plébános blogja

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.