1332-ben plébániatemploma volt. Középkori temploma elpusztult. A reformáció alatt a falu református lett. A 18. század elején Keresztúri János udvari káplánja az udvari kápolnában misézett. 1740-ben Berczeczey István templomot és plébánialakot építtetett Keresztúri Miklóssal. A mai templom 1773-ban épült. 1740-től plébánia. Bardócz Mózes plébánost 1944-ben elhurcolták. Földvári táborban halt meg 1945. február 19-én. Utolsó helyben lakó plébánosa Lukács Béla volt (1974–88). A hívek emlékező tanúsága szerint különösen szerette és kétkezi munkájával is támogatta ezt a templomot Bálint Lajos ny. érsek. Ma az üresen álló plébánia épületében a Főegyházmegyei Caritas munkatársai dolgoznak, látogatják az időseket és betegeket.
Mezőbándon már 1332-ben plébániatemplom volt. A régi templom a 16. században a reformátusoké lett, lebontásra került, majd 1884-ben más helyen újat építettek helyette. A katolikusok 1725-ben fakápolnát kaptak, mely helyett 1743-ban kőkápolnát építettek. Mezőbánd gondnoka (Huszár) a II. világháború után plébániai lakást építtetett. 1996-tól a marosvásárhelyi Remete Szent Antal Plébánia plébánosa látja el Mezősámsondot és filiáit is. A bándi üresen maradt plébániára 1996-ban költözött a Páll házaspár: Zsolt és Erika, akik a plébános lelkipásztori felügyelete alatt szervezték a helyi közösség életét: igeliturgiát vezetnek, hitoktatnak. 2004-től helyükbe Vetési-Antal Zoltán és Emese kapott hasonló főpásztori megbízást. A Mezőbándot körülvevő falvakban is, a katolikus szórványban állandó jelenlétüknek, szolgálatuknak köszönhetően, újra megerősödött a hitélet.
Adresă:
547595 – Șincai, str. Șincai, nr. 314., jud. Mureș
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.