Az utóbbi évek statisztikája könyörületlenül tükrözi a valóságot, hogy nemcsak papjaink, hanem híveink létszáma is fogy. Plébániai közösségeink majdnem mindenhol apadnak, ami azt is jelenti, hogy egyre nagyobb terhet ró az egyházközségre a templom és az egyházi épületek fenntartása, a pap és az egyházi alkalmazottak megélhetésének biztosítása.

Köszönetet mondok kedves Híveimnek, hogy a világjárvány ellenére is szívügyüknek tekintik egyházunk támogatását és ezért számos esetben áldozatot hoznak. Köszönöm Főtisztelendő Paptestvéreimnek, hogy a rájuk bízott plébániák gondos vezetésén túl a főegyházmegye közös gondjait is szívükön viselik.

Nem egyszer hallom azt a téves meggyőződést, hogy a pap állami fizetést kap. Ez nem felel meg a valóságnak, mert az állam mindössze egy bizonyos összegű támogatást nyújt. A világi alkalmazottak (kántor, sekrestyés, harangozó stb.) fizetésének állami támogatását megyeszinten biztosítják, így azok a megyei tanácsoktól, azok jóindulatától függenek. Az állami támogatást mind a papok, mind a világi alkalmazottak esetében a hívek adományaiból kell kiegészíteni és az egyháznak, mint alkalmazónak, a fizetések utáni adókat és illetékeket is ki kell fizetnie. Sajnos, ez nemcsak a szórványban jelent gondot, ahol az egyházközségnek legtöbb esetben nincs lehetősége, hogy kántort vagy sekrestyést alkalmazzon, sőt a plébános sem tudja felvenni a fizetését, de még jómódúnak vélt egyházközségeink esetében is nem egyszer nehézséget jelent a fizetések biztosítása. A legtöbb plébánián alkalmazottjainkat minimálbérrel tudják alkalmazni, aminek az a következménye, hogy majd a nyugdíjak nem tudják biztosítani a tisztességes megélhetést.
Az egyházi hozzájárulás nélkül főegyházmegyénk számos területe nem lenne életképes, hiszen így sikerül fedezni, többek közt, a szórványplébániák, a papképzés, a katolikus iskolák és osztályok támogatását, a Főegyházmegyei Hivatal működését.

Szeretettel kérem kedves Híveimet, hogy az egyházi hozzájárulás és önzetlen adományaik által továbbra is támogassák plébániájukat, főegyházmegyénket.

Gyulafehérvár, 2021. március 25-én,
Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepén.

† Gergely

érsek s.k.

Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.
Articol
Cu 250 de voturi pentru, Camera Deputaților a adoptat, în ziua de 18 februarie 2026, proiectul de lege, care trecuse deja prin Senat, prin care anul 2026 este declarat „Anul episcop Márton Áron”, marcând împlinirea a 130 de ani de la nașterea episcopului. (Sursă: Conferința Episcopilor din România)