Az 1567. évi regestrum Remete néven jegyzi. Az 1602-ben már népes közösség a Basta-féle összeíráskor Nyárádköszvényes fi liája volt. 1781-ben saját papot kértek, és meg is kapták. 1783-tól mint önálló plébánia szerepel. Ekkor kezdték tervezni a templom megépítését, amely 1804–12 között meg is valósult, elsősorban Nyulas Ferenc orvos támogatásával. Híres feszülete a marosvásárhelyi templomból került ide, amikor a hitújítók onnan kidobták, és a ferencesek őrizték Mikházán, majd Vármezőn, amíg a remetei templom felépült. A feszületet Apafi Mihály rendelte meg 1486-ban Weit Stosstól. Újabb vélemények szerint Weit Stoss szerzősége bizonytalan. 1783-tól katolikus iskolája volt, melyet 1948-ban államosítottak. Vármezőn a 18. század elején br. Bornemissza József építtetett kápolnát, mely 1817-ben még állott. 1913-ban egy kis kápolnát építettek. A hagyomány pálosokról is tud, de róluk nincs okleveles adat. Valószínű, hogy a mikházi és köszvényesi ferencesek gondozták. Vármezőben a templom gróf Mailáth Gusztáv Károly püspöknek köszönhető, aki a templom építésének a felét állta, hogy 1911-ben elkészülhessen az ún. templomos iskola. Vasárnap a templomban szentmisét tartottak, hétköznap pedig ide jártak az iskolások.
Postacím:
547210 – Eremitu, nr. 298., jud. Mureș
Szolgálatot teljesít
Kántor: Balázs CsabaÖrökös szentségimádási nap: január 18.
Cikk
250 igen szavazattal 2026. február 18-án a Képviselőház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely már korábban átment a Szenátuson is, és amely megemlékezve a püspök születésének 130. évfordulójáról a 2026-os évet „Márton Áron püspök évének” nyilvánítja. (Forrás: Romániai Katolikus Püspöki Konferencia Sajtóközleménye)
Cikk
Hamvazószerdával belépünk a nagyböjt szent idejébe. Ez az idő minden esztendőben arra hív bennünket, hogy elmélyülten szemléljük Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását, megváltásunk misztériumát.
Nem pusztán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra a szeretetre, amellyel Isten egészen a kereszthalálig elment értünk.
Cikk
A nagyböjt olyan időszak, amikor az Egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon, és szívünk ne szóródjon szét a mindennapok aggodalmai és zavaró körülményei között.