Ft. Virág László, szentszéki tanácsos

plébános
Virág  László
Adatlap
Születés helye és ideje: Csíkszentsimon,
Papszentelés helye és ideje: Gyulafehérvár,
Teológiai tanulmányok
SIS
Előző szolgálati helyek
† Elhunyt.
Elhalálozás dátuma:

Életének 76., papságának 51. évében szentségekkel ellátva az örökkévalóságba költözött Virág László szentszéki tanácsos, nyugalmazott plébános. Temetése Csíkszentsimonban lesz október 2-án, szombaton délután 2 órakor a helyi temető kápolnájából.

Virág László 1946. április 21-én született Csíkszentsimonban. Középiskolai és teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte 1960. és 1970. között. 1970. április 5-én Gyulafehérváron szentelte pappá Márton Áron püspök.

Papi szolgálatát Zetelakán kezdte 1970-ben, 1972-től szászrégeni káplán, 1975-től Uzonban plébános. 1978-tól 1991-ig Kézdikővár-Szárazpatakon plébános, ezt követően Csíkdelnére helyezték, ahol 2000-ig szolgált. 2000-től Lemhényben volt plébános, 2004-től Székelyudvarhelyen a Pastor Bonus Papi Öregotthonban volt nyugállományban, ezt követően 2007-től 2012-ig Kászonújfaluban plébános, majd onnan vonult nyugalomba, Csíkszeredát választva nyugdíjas évei helyszínéül.

A jó Isten jutalmazza meg az örök boldogsággal!

Az aranymiséje alkalmából vele készült interjúnkkal emlékezünk rá, amelyben így vallott hivatásáról: „Hála legyen az Úrnak, hogy sok embert tudtam papi életem folyamán Istenhez vezetni a szentségek által.” Az interjút itt olvashatják:

Az imádságnak nagy hatása van | RomKat.ro

Elérhetőség
Cikk
2025. szeptember 29-én, hétfőn, Szent Mihály főangyal ünnepén, főegyházmegyénk és székesegyházunk védőszentjének napján tartjuk a székesegyház búcsúját. A de. 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisére szeretettel hívom és várom Paptestvéreimet és híveimet.
Cikk
Jézus sokszor használja a mag képét tanításaiban, amikor Isten országáról beszél, kínszenvedésének előestéjén pedig önmagára alkalmazza, a búzaszemhez hasonlítja magát, melynek meg kell halnia, hogy termést hozzon (vö. Jn 12,24).
Cikk
Boldog, aki nem veszítette el a reményt (vö. Sir 14,2)