Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk." (1Jn 3,1)

 

A 2025-ös Jubileumi Szentévünket bezárva a következő hét évben egészen a 2033-as rendkívüli szentévig, amikor a megváltásunk 2000. évét ünnepeljük, főegyházmegyénk a szentségeket választja egy-egy lelkipásztori év témájának. A szentségek az Egyházra bízott hatékony jelei a kegyelemnek: a keresztény élet minden fontos állomását érintik, és megadják a születést, a növekedést, a gyógyítást és a küldetést. 

A szentségek sorában az első a keresztség szentsége, keresztény életünk alapja és a lelki életünk ajtaja, ez képezi a jövő év lelkipásztori témáját. „A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé válunk az Egyház küldetésének” (KEK 1214).

A keresztség évében megkeresztelkedésünk ajándékáért adunk hálát Istennek, és mindazoknak, akik ebben segítettek, valamint azoknak, akik hozzájárultak hitünk fejlődéséhez. Mennyire szeret az Atya, hogy Isten gyermekeinek hívnak minket! Valóban azok is vagyunk? A keresztség a hit szentsége: mint a hitünk csírája, amelynek ki kell bontakoznia.

Rácsodálkozunk arra a nagy ajándékra, hogy mit jelent Isten gyermekének lenni. Ugyanakkor arra a nagy felelőssége is tekintünk, hogy a keresztségi kegyelem megőrzéséért és kibontakozásáért az egész egyházi közösség is felelős. Mindenekelőtt a szülők és keresztszülők, majd a lelkipásztor, de az egész egyházközség. Ha át tudjuk gondolni, mit jelent Isten gyermekének lenni, sokkal nagyobb szeretettel és igyekezettel tudjuk megélni és gyakorolni hitünket.

A keresztségben nem csupán az áteredő bűntől tisztulunk meg, hanem Isten választott gyermekei leszünk, az Egyház tagjai, akik közösségben éljük meg keresztény életünket, a Krisztussal egyesült életet, és így szeretnénk a világban Krisztus tanúi lenni. A keresztség nem magánügy, hanem belekapcsol minket az Egyházba. Így a keresztség kiszolgáltatása és a helyi közösség, a saját lelkipásztor szoros kapcsolatban van. A keresztség helye saját plébánia-templomunk. Hitünk fejlődéséért és megerősödéséért felelősséggel tartozunk egymásnak.

Nagy tisztelettel hívom meg és bátorítom a kedves paptestvéreket és híveket, hogy a 2026-os évben különösképpen figyeljünk erre a meghívásunkra és küldetésünkre: Isten gyermekeinek méltóságát újra felfedezve éljük meg mindennapi keresztény életünket!

„Ahol és amikor a keresztség felvétele és kötelezettségeinek vállalása megfogyatkozott, ott és abban a korban ugyanolyan mértékben tűnt el a szellemiség és lelkiség a társadalom életéből. Ha a szellemtörténet grafikonja most megint mélypontot jelez, nem lehet számításon kívül hagyni azt a szomorú tényt, hogy a keresztség a tömegeknek nem kell. (...) Attól kezdve, hogy az első keresztények lelke előtt felderengett a hihetetlen valóság titka, hogy Krisztus tagjai vagyunk s általa, benne az isten legbensőbb közösségébe juthatunk, megindult a legdicsőbb és leghősiesebb küzdelem is.” (Márton Áron)

(Részlet a X./2025 számú körlevélből)

Cikk
250 igen szavazattal 2026. február 18-án a Képviselőház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely már korábban átment a Szenátuson is, és amely megemlékezve a püspök születésének 130. évfordulójáról a 2026-os évet „Márton Áron püspök évének” nyilvánítja. (Forrás: Romániai Katolikus Püspöki Konferencia Sajtóközleménye)
Cikk
Hamvazószerdával belépünk a nagyböjt szent idejébe. Ez az idő minden esztendőben arra hív bennünket, hogy elmélyülten szemléljük Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását, megváltásunk misztériumát. Nem pusztán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra a szeretetre, amellyel Isten egészen a kereszthalálig elment értünk.
Cikk
A nagyböjt olyan időszak, amikor az Egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon, és szívünk ne szóródjon szét a mindennapok aggodalmai és zavaró körülményei között.