Bözödújfaluról a magyar közmédiában

 

Bözödújfalu valamikor Erdély egyik legszínesebb települése volt. Míg a legendás Atlantiszt a természet erői süllyesztették el, addig a Bözödi-tó az értelmetlen falurombolás szimbóluma. Az Átjáró rövidfilmmel emlékezik meg a negyedszázaddal ezelőtti pusztításról.

A Maros megyei település gazdag néprajzi hagyományairól, vallási toleranciájáról volt híres országszerte. Egy víztározó építésének ürügyén telepítették ki az ott élőket a nyolcvanas évek végén, s ezzel végérvényesen eltüntettek egy több évszázados magyar falut. Ma már sokan csak ideális nyaralóhelynek tartják Bözödújfalut, a legtöbbünk számára viszont a vízzel elárasztott település a ceausescui falurombolás örök jelképévé vált. 

Az Átjáró csütörtöki adása egy üdülőhelyi idillel indul: vidám strandolók relaxálnak egy hangulatos tó partján. Fokozatosan bontakozik ki a falu tragédiája.

Nem is lehet kimondani, hogy milyen nagy bánat volt. Mikor költöztünk, végig sírtam – gondol vissza a kataklizmára Kinda Irma, akinek elsőként kellett elhagynia 1988-ban a települést. - Nem is lehet elfelejteni sohasem. Nagyon szép volt. Nem volt nagy falu, de összetartó nép lakta.”

Az ördögi terv kiagyalói egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben.

Immár negyedszázada, hogy a nagyvilágban szétszóródott bözödújfalusiak együtt emlékeznek. Minden év augusztusában arra áldoznak egy napot, hogy egykori falujuk határában találkozzanak. Idén rossz hír fogadta a falutalálkozóra összeseregletteket: pár héttel ezelőtt ugyanis összeomlott az elárasztott falu utolsó “kőmementója”, a katolikus templom tornya is.

Az együttlétet a Bözödújfaluból származó Sükösd Árpád kezdeményezte. Neki köszönhető a „siratófalnak” nevezett emlékhely kialakítása is.

Ausztriában élek 1975 óta; még jobban fájt nekem az, hogy amikor az ember már haza tudott volna jönni, nem volt hova hazajönnie – emlékezik a távolba szakadt férfi. - A tó alatt van az, ahol én felnőttem.”

 

Készítették: Fábián Kornélia, Dakó István, Fancsali Levente

Szerkesztő: Orsós Mária

Adás: Átjáró, 2014. szeptember 4. (M1 14.25)

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.