Bözödújfaluról a magyar közmédiában

 

Bözödújfalu valamikor Erdély egyik legszínesebb települése volt. Míg a legendás Atlantiszt a természet erői süllyesztették el, addig a Bözödi-tó az értelmetlen falurombolás szimbóluma. Az Átjáró rövidfilmmel emlékezik meg a negyedszázaddal ezelőtti pusztításról.

A Maros megyei település gazdag néprajzi hagyományairól, vallási toleranciájáról volt híres országszerte. Egy víztározó építésének ürügyén telepítették ki az ott élőket a nyolcvanas évek végén, s ezzel végérvényesen eltüntettek egy több évszázados magyar falut. Ma már sokan csak ideális nyaralóhelynek tartják Bözödújfalut, a legtöbbünk számára viszont a vízzel elárasztott település a ceausescui falurombolás örök jelképévé vált. 

Az Átjáró csütörtöki adása egy üdülőhelyi idillel indul: vidám strandolók relaxálnak egy hangulatos tó partján. Fokozatosan bontakozik ki a falu tragédiája.

Nem is lehet kimondani, hogy milyen nagy bánat volt. Mikor költöztünk, végig sírtam – gondol vissza a kataklizmára Kinda Irma, akinek elsőként kellett elhagynia 1988-ban a települést. - Nem is lehet elfelejteni sohasem. Nagyon szép volt. Nem volt nagy falu, de összetartó nép lakta.”

Az ördögi terv kiagyalói egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben.

Immár negyedszázada, hogy a nagyvilágban szétszóródott bözödújfalusiak együtt emlékeznek. Minden év augusztusában arra áldoznak egy napot, hogy egykori falujuk határában találkozzanak. Idén rossz hír fogadta a falutalálkozóra összeseregletteket: pár héttel ezelőtt ugyanis összeomlott az elárasztott falu utolsó “kőmementója”, a katolikus templom tornya is.

Az együttlétet a Bözödújfaluból származó Sükösd Árpád kezdeményezte. Neki köszönhető a „siratófalnak” nevezett emlékhely kialakítása is.

Ausztriában élek 1975 óta; még jobban fájt nekem az, hogy amikor az ember már haza tudott volna jönni, nem volt hova hazajönnie – emlékezik a távolba szakadt férfi. - A tó alatt van az, ahol én felnőttem.”

 

Készítették: Fábián Kornélia, Dakó István, Fancsali Levente

Szerkesztő: Orsós Mária

Adás: Átjáró, 2014. szeptember 4. (M1 14.25)

Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.
Articol
Cu 250 de voturi pentru, Camera Deputaților a adoptat, în ziua de 18 februarie 2026, proiectul de lege, care trecuse deja prin Senat, prin care anul 2026 este declarat „Anul episcop Márton Áron”, marcând împlinirea a 130 de ani de la nașterea episcopului. (Sursă: Conferința Episcopilor din România)