Valóban ez itt a klauzúrájáról is híres marosszentgyörgyi kármelita kolostor? – kérdezhette volna bárki, aki szeptember 8-án délután, véletlenül arra járva megpillantotta a tágasra nyitott kaput és a folyamatosan érkező gyalogosokat meg autókat kedves mosollyal és széles gesztussal befele hívogató nővért.
 
 
A székekkel és padokkal egyszerűen és barátságosan berendezett udvaron színes vendégsereg várta a szentmise kezdetét: idősebbek és fiatalok, környékbeliek és hosszú utat megtett meghívottak, papok, világiak és különböző rendekhez tartozó szerzetesek, valamint a világi és egyházi média képviselői örömteli hangulatban gyülekeztek, míg a házigazdák kedves mosollyal, meleg szavakkal igyekeztek köszönteni minél többeket.
 
Kisboldogasszony ünnepe egyedi jelentőséget nyert idén a marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz kármelita kolostor számára, hiszen kánoni megalapításának napjává lett. A tíz évvel ezelőtt történt alapkőletétel óta a közösség erősödött, és így a Szentszék Szerzetesi Kongregációja a sarutlan kármelita rend generálisának, nemzetközi elöljárójának beleegyezésével jóvá hagyta, hogy a főpásztor, Jakubinyi György érsek kánonilag megalapítsa az önálló kolostort, amely eddig a Baranya megyében található, magyarszéki Mindenszentek kolostorhoz tartozott. Ez azt jelenti, hogy a kolostor ettől kezdve kánonilag önállóvá válik, és mint minden női kármel, „sui iuris” működik, saját káptalannal, amely a kolostor örökfogadalmas nővéreiből áll. A káptalan választja meg a közösség tagjai közül a perjelnőt és tanácsosait. A Kis Szent Teréz Kármel – az alapító kolostor nyomán – rendi joghatóság alatt marad, közvetlenül a rend generálisához tartozva. Az ünnepség másnapján, szeptember 9-én meg is választotta a káptalan Johanna Andrea perjelnőt, valamint két tanácsosát Katalin Ildikó és Anna nővérek személyében.
 
 
A főegyházmegye érseke Tamás József segédpüspökkel és a több kerületből érkezett papokkal együtt mutatta be a hálaadó szentmisét, amelynek bevezetőjében felolvasta a Vatikánból érkezett alapító okiratot. Szentbeszédében, megemlékezve a Szűzanya születésnapjának fontosságáról és a kolostor patrónusa, Kis Szent Teréz örök fogadalmának 125. évfordulójáról, valamint a megszentelt élet évéről és a Mária évről, Avilai Nagy Szent Teréz szavaival buzdított: „rendes dolgokat rendkívüli hűséggel végezni”. 
 
 
P. Didier-Marie Golay, a lisieux-i férfi rendház tagja, a sarutlan kármelita rend generálisának a jóváhagyást megelőző tavaszi vizitációt végző és az alapítás utáni választást is vezető képviselője, a szentmise végén francia nyelvű köszöntőjében a nővérek – és velük együtt mindenki – lelkére kötötte a Kis Szent Teréz által huszonöt levelében ismételt jelszót: „szeretni Jézust, és megszerettetni őt”. Az ünnepség végén, az egyszerű és családias hangulatú agapén beszélgetésünk során így nyilatkozott vidám közvetlenséggel: „Jártam már sok kármelben Franciaországban, de Madagaszkárban és a Szentföldön is, és azt tapasztaltam, ahány kármel, annyiféle. Így a marosszentgyörgyinek is megvan a saját arculata... Januárban neveztek ki a magyarszéki és a mostanáig hozzá tartozó marosszentgyörgyi kármel elöljárójának. Mivel az én jelentésem alapján kellett a rend általános elöljárójának eldöntenie, hogy megadja-e az engedélyt az itteni kolostor önállósulására, először ide jöttem tavasszal hivatalos látogatásra, és meghallgattam minden nővért, hogy képet alkothassak a helyzetről, aztán mentem Magyarszékre. Háromévenként jövök majd látogatásra, és szintén háromévenként választásra. Nagyon nyitott szívűeknek ismertem meg a nővéreket, és jól esett, hogy amikor megköszöntem nekik ezt, akkor azt válaszolták: úgy érzik, elsősorban testvérként és nem elöljáróként jöttem közéjük.”
 
 
A most önállóvá vált közösség jelenleg nyolc tagból áll: öt örök és két ideiglenes fogadalmas nővér, valamint egy jelölt lakják a kolostort, be is töltve valamennyi celláját. Mivel pedig további érdeklődő is van, valószínűleg bővíteni kell majd kolostort – tudtuk meg Johanna nővértől, aki közösségük célját így foglalta össze: „imádkozunk nemcsak az egyházért és hivatásokért, hanem minden emberért is; és nagy szeretetben kívánunk élni, hogy ezt sugározhassuk kifelé.”
 
Szöveg és fotók: Bereczki Silvia sa, Vasárnap
 
Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.