Valóban ez itt a klauzúrájáról is híres marosszentgyörgyi kármelita kolostor? – kérdezhette volna bárki, aki szeptember 8-án délután, véletlenül arra járva megpillantotta a tágasra nyitott kaput és a folyamatosan érkező gyalogosokat meg autókat kedves mosollyal és széles gesztussal befele hívogató nővért.
A székekkel és padokkal egyszerűen és barátságosan berendezett udvaron színes vendégsereg várta a szentmise kezdetét: idősebbek és fiatalok, környékbeliek és hosszú utat megtett meghívottak, papok, világiak és különböző rendekhez tartozó szerzetesek, valamint a világi és egyházi média képviselői örömteli hangulatban gyülekeztek, míg a házigazdák kedves mosollyal, meleg szavakkal igyekeztek köszönteni minél többeket.
Kisboldogasszony ünnepe egyedi jelentőséget nyert idén a marosszentgyörgyi Kis Szent Teréz kármelita kolostor számára, hiszen kánoni megalapításának napjává lett. A tíz évvel ezelőtt történt alapkőletétel óta a közösség erősödött, és így a Szentszék Szerzetesi Kongregációja a sarutlan kármelita rend generálisának, nemzetközi elöljárójának beleegyezésével jóvá hagyta, hogy a főpásztor, Jakubinyi György érsek kánonilag megalapítsa az önálló kolostort, amely eddig a Baranya megyében található, magyarszéki Mindenszentek kolostorhoz tartozott. Ez azt jelenti, hogy a kolostor ettől kezdve kánonilag önállóvá válik, és mint minden női kármel, „sui iuris” működik, saját káptalannal, amely a kolostor örökfogadalmas nővéreiből áll. A káptalan választja meg a közösség tagjai közül a perjelnőt és tanácsosait. A Kis Szent Teréz Kármel – az alapító kolostor nyomán – rendi joghatóság alatt marad, közvetlenül a rend generálisához tartozva. Az ünnepség másnapján, szeptember 9-én meg is választotta a káptalan Johanna Andrea perjelnőt, valamint két tanácsosát Katalin Ildikó és Anna nővérek személyében.
A főegyházmegye érseke Tamás József segédpüspökkel és a több kerületből érkezett papokkal együtt mutatta be a hálaadó szentmisét, amelynek bevezetőjében felolvasta a Vatikánból érkezett alapító okiratot. Szentbeszédében, megemlékezve a Szűzanya születésnapjának fontosságáról és a kolostor patrónusa, Kis Szent Teréz örök fogadalmának 125. évfordulójáról, valamint a megszentelt élet évéről és a Mária évről, Avilai Nagy Szent Teréz szavaival buzdított: „rendes dolgokat rendkívüli hűséggel végezni”.
P. Didier-Marie Golay, a lisieux-i férfi rendház tagja, a sarutlan kármelita rend generálisának a jóváhagyást megelőző tavaszi vizitációt végző és az alapítás utáni választást is vezető képviselője, a szentmise végén francia nyelvű köszöntőjében a nővérek – és velük együtt mindenki – lelkére kötötte a Kis Szent Teréz által huszonöt levelében ismételt jelszót: „szeretni Jézust, és megszerettetni őt”. Az ünnepség végén, az egyszerű és családias hangulatú agapén beszélgetésünk során így nyilatkozott vidám közvetlenséggel: „Jártam már sok kármelben Franciaországban, de Madagaszkárban és a Szentföldön is, és azt tapasztaltam, ahány kármel, annyiféle. Így a marosszentgyörgyinek is megvan a saját arculata... Januárban neveztek ki a magyarszéki és a mostanáig hozzá tartozó marosszentgyörgyi kármel elöljárójának. Mivel az én jelentésem alapján kellett a rend általános elöljárójának eldöntenie, hogy megadja-e az engedélyt az itteni kolostor önállósulására, először ide jöttem tavasszal hivatalos látogatásra, és meghallgattam minden nővért, hogy képet alkothassak a helyzetről, aztán mentem Magyarszékre. Háromévenként jövök majd látogatásra, és szintén háromévenként választásra. Nagyon nyitott szívűeknek ismertem meg a nővéreket, és jól esett, hogy amikor megköszöntem nekik ezt, akkor azt válaszolták: úgy érzik, elsősorban testvérként és nem elöljáróként jöttem közéjük.”
A most önállóvá vált közösség jelenleg nyolc tagból áll: öt örök és két ideiglenes fogadalmas nővér, valamint egy jelölt lakják a kolostort, be is töltve valamennyi celláját. Mivel pedig további érdeklődő is van, valószínűleg bővíteni kell majd kolostort – tudtuk meg Johanna nővértől, aki közösségük célját így foglalta össze: „imádkozunk nemcsak az egyházért és hivatásokért, hanem minden emberért is; és nagy szeretetben kívánunk élni, hogy ezt sugározhassuk kifelé.”
Szöveg és fotók: Bereczki Silvia sa, Vasárnap
