ADVENTI LÁMPÁS (Fénygyújtó gondolatok napról napra)

December 13., advent 3. vasárnapja

Tamás József nyugalmazott segédpüspök gondolatai

Puszta Sándor papköltő (+1983) írja: „Ha a szívnek száz kapuja volna, mind a százat meg kellene nyitni, hadd zúduljon be az öröm”. Különleges módon is tegyük meg ezt ma, advent 3. vasárnapján, hisz liturgiánk Szent Pál szavaival az örömre szólít fel: „Örüljetek az Úrban szüntelenül, újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van” (Fil 4,4-5). Engedjük, hogy a szívünk megteljék örömmel, hisz Friedrich Nietzsche német filozófus azt mondja: „Akinek sok öröme van, annak jó embernek kell lennie”. Valóban, amikor nincs öröme az embernek, amikor szomorú, akkor kedvetlen, szeretetlen, ingerült, minden bűnre képes, mert az örömtelenség „a gonosz búvóhelye”. Don Orionnal, a szegények papjával (+1940) mondjam: „Bűn és búskomorság ki az én hazámból”.

Fotó: Geréd Zsolt

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.