A csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium 89 végzőse ballagott szombaton. Az ünnepség szentmisével kezdődött a gimnázium kápolnatermében, majd megkoszorúzták Márton Áron és Majláth Gusztáv Károly püspök mellszobrát.

A nap ünnepeltjei a Gaudeamust énekelve sorakoztak fel a gimnázium mögötti sportpályán a szülők, hozzátartozók és barátok gyűrűjében.

Tamás Levente, a gimnázium igazgatója beszédében arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy feladatunk kell legyen a megismerésre törekedni. „Tanulnotok, tanulnunk kell tovább. Születni készültök arra, amit régóta vártok, bizakodva vártok valami újat, reménykeltőt az előttetek álló ismeretlentől. Rendkívüli ez az alkalom, amikor nyolcvankilenc erejének teljében levő fiatal reménykedve indul ki a gimnázium kapuján” – fogalmazott Tamás Levente.

A bérmakörútjáról hazatért Tamás József püspök rámutatott arra, hogy bár nem egyformán kaptuk Istentől a talentumainkat, de mindenki kapott Istentől ajándékot, és azt a feladatot kapta melléje, hogy azt kamatoztassa. „Az teszi széppé emberi életeteket, hogyha ezeket a talentumokat tudjátok kamatoztatni a magatok és embertársaitok javára. Így találjátok meg helyeteket az életben és így növeljétek értékeiteket, amelyekkel gyarapodtatok az iskola falai között” – hangsúlyozta a püspök.

A tizenegyedikesek nevében Sándor Rebeka búcsúztatta a végzősöket, majd Csiszer Katalin szavalata hangzott el. A végzősök gondolatait Bakó Katalin, XII. C osztályos tanuló fogalmazta meg, majd Tompos Renáta verssel búcsúzott. A ballagási ünnepség részeként a végzős évfolyam osztályelsői – Pál Bernadett, Bara Bernadett, Bakó Katalin – feltűzték a szalagot az iskolazászlóra, miközben a kórus ünnepi dalokat énekelt. A folytatásban a kiemelkedő tanulmányi eredményt elért végzős tanulókat díjazták. A hagyományokhoz híven a ballagók virággal köszöntötték szüleiket, majd az ünnepség zárómozzanataként a gimnázium vezetői jelképesen kikísérték a ballagókat az Alma Mater bejárata elé.

Iochom Zsolt, Székelyhon.ro, 2015.05.30.

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.