Tordatúron tartotta háromnapos, évente megszervezett lelkigyakorlatát a nagyenyedi és a kolozsvári Máltai Segélyszolgálatának szenior csoportja. Erre hatodik alkalommal került sor.

Talentumaink nem évülnek el, „Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását” (Róm 11,29). Talentumaink is változnak az idők során, jó a régieket elgyászolni, az újakat felfedezni. Érvényes ez az önkéntes szociális munkát végz idősek közösségében, különösen ott, ahol már az életkor szab medreket, új feladatokkal bíz meg Isten, hiszen olyanok önkéntesek is vannak, akik a nyolcvanadik életévüket is betöltötték. A rászoruló gyerekeket, szegényeket, sérülteket és időseket szolgáló önkéntes csoportok tagjainkak is szüksége van a feltöltődésre, de arra is, hogy szembenézzenek a valóságos ténnyel: az utánpótlás késik, ők maguk pedig fizikailag egyre kevesebb feladatot tudnak ellátni. De az életkor újabb talentumokkal áldja meg az idősödő embert, ezeket kamatoztatják, akár életünk történetét is összefoglalhatják a talentumok tükrében. Hiszen állandó küldtésben vagyunk. A felismerések útján kísérte végig a résztvevőket Farmati Anna szociális testvér, a lelkigyakorlat vezetője.

A háromnapos együttléten elhangzott elmélkedéseket a személyes imaidő, a szilencium és a kreatív meditáció együttese tette teljessé.

Márkus Etelka, Vasárnap 2013/46

Cikk
250 igen szavazattal 2026. február 18-án a Képviselőház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely már korábban átment a Szenátuson is, és amely megemlékezve a püspök születésének 130. évfordulójáról a 2026-os évet „Márton Áron püspök évének” nyilvánítja. (Forrás: Romániai Katolikus Püspöki Konferencia Sajtóközleménye)
Cikk
Hamvazószerdával belépünk a nagyböjt szent idejébe. Ez az idő minden esztendőben arra hív bennünket, hogy elmélyülten szemléljük Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását, megváltásunk misztériumát. Nem pusztán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra a szeretetre, amellyel Isten egészen a kereszthalálig elment értünk.
Cikk
A nagyböjt olyan időszak, amikor az Egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon, és szívünk ne szóródjon szét a mindennapok aggodalmai és zavaró körülményei között.