Csíkszentmártonba „zarándokolt” április 10-én a székely falu temploma védőszentjének ereklyéje. Az 1700 évvel ezelőtt született Tours-i Szent Márton püspök nem járt Székelyföldön. Ám tiszteletéről ebben a térségben is az ő oltalmába ajánlott templomok, hagyományok és népszokások tanúskodnak. Az irgalmasságáról is közismert szent tiszteletére hirdetett jubileumi évben dr. Veres András szombathelyi püspök engedélyezte ereklyéjének zarándoklatát.

Az ujjperc-ereklyét Schauermann János szombat helyi plébános hozta el Csíkszentmártonba. A főoltár előtt helyezték el és a vasárnapi szentmisén láthatták a hívek.

A település névadóját és a templom védőszentjét, életpéldáját a szombathelyi plébános a szentmise prédikációjában, majd a liturgiát követő előadásában méltatta. Elmondta: Szent Márton, bár nevét Mars istenről, a harc istenéről kapta, és őt is katonának nevelték, érzékeny lelkületű volt, Isten szolgálatára vágyott. Isten hívására bátran válaszolt, mert kereszténnyé válni. „Kontrasztja” lett annak a társadalomnak, amelyben élt. Emberi mértékét felülmúló türelemről tett tanúságot és a jóság jellemezte őt. Életét meghatározta a katonai lelkület, de ő nem a császár, hanem Krisztus katonája volt. Isten barátjának nevezték az emberek. Korának az a püspöke volt, aki kimozdult a városokból, a székvárosából, a kolostorából, és misszióba ment a falvakban élő emberekhez. Szavával, életével, cselekedeteivel vitte közéjük az Úr Jézus Krisztust, és biztatta őket, hogy legyenek az Úr tanítványai, hagyjanak fel a pogány istenségek tiszteletével, a pogány kultuszokkal, és váljanak valóban krisztusi emberekké. Ezáltal összekötötte az egyház közösségébe a falvak és a kisebb települések lakóit – mondta a plébános, aki szerint az ereklye-zarándoklatnak az üzenete: „Szent Márton püspök összeköt, és nagyon mély üzenetet ad nekünk: váljunk Jézus Krisztus tanítványaivá olyan mértékben, hogy alakítsunk ki az Úr Jézus Krisztussal, rajta keresztül a Szentháromság egy Istennel olyan mély barátságot, amit Szent Márton püspök kialakított. Ennek egyik nyilvánvaló jele az ő imádságos, egyszerű remeteélete, amit mindig próbálok az emberek elé tárni. Mikor az őróla írt életregényt elolvastam először németül, aztán sikerült lefordítanunk Szombathelyen magyarra is, engem nagyon megfogott, hogy ő mindig, mindenhol tudott nagyon mélyen imádkozni. Mindig, mindenhol a jó Isten jelenlétében tudta önmagát, és én azt hiszem, hogy a világnak erre van szüksége, hogy érezzük azt és reagáljunk arra, hogy igen, Isten ma is jelen van közöttünk.”

Az ereklye Csíkszentmártonba látogatása a kunszentmártoniak „közbenjárásának” is köszönhető. A székely község magyarországi testvértelepülésének is köszönhető a Szent Márton-ereklye csíki zarándoklatának ötlete. Kunszentmártoni küldöttség is jött a jeles ünnepre.

       A kunszentmártoniak is elkísérték székelyföldi zarándokútján az ereklyét

Szent Márton-napi népszokások alapjai címmel délután dr. Barna Gábor szegedi néprajzkutató tartott előadást. A vele készített interjúban elmondta: Tours-i Szent Márton püspök 316–397 között, „sorsfordító” században élt, hiszen akkor születtek a katolikus egyházban máig fennmaradt döntések, határozatok is. A jelenleg is őrzött népszokásokat ennek függvényében kell áttekinteni, értelmezni. „A Szent Márton napjához fűződő szokások a teljes magyar nyelvterületen ismertek, sőt ha kilépünk innen, akkor egész Európában is hasonlóak. Ezek közül a legismertebb a libasült- evés különböző körettel, illetve az új bor megkóstolása. Csak az évszázados gyakorlat kötötte össze, gyökereiben semmi köze nincs Szent Mártonnak sem a libához, sem a borhoz. Bár egy picit ezen a szigorú tagadáson enyhítenem kell, ugyanis Márton neve latinul Martinus, Mars istené, Mars istennek ajánlott. És Mars istennek a szent állata a liba volt. Akár a név kapcsán is a liba „bekerülhetett” Szent Márton tiszteletébe. Ám ennek sokkal egyszerűbb az oka. Mindannyian tudjuk azt, hogy húsvétot megelőzi a nagyböjt, a 40 napos böjt. Azt megelőzően pedig van a farsang. És a farsangnak különösen az utolsó néhány napja az, amikor mulatunk, bálozunk, nagyokat eszünk, nagyokat iszunk, mert utána 40 napig ezeket nélkülözzük. A középkori galliai, a mai franciaországi gyakorlatban vízkeresztet, vagy ahogy mi talán kicsit jobban ismerjük, három királyok napját megelőzte egy hasonló 40 napos böjt. Ha visszaszámolunk január 6-ától, a 40 napos böjt első napja november 12. Azaz Szent Márton napja, november 11-e, az pontosan olyan, mint húshagyó kedd a hamvazószerda előtti napon. Azaz még utoljára nagyokat és húst is ehettünk, bort ihattunk, és akkor így alakult ki ez a libahúsevés, ami már kapcsolódhat az előbb említett módon Márton alakjához. Közben ugye éppen Szent Márton életének évszázadában megjelent a karácsony, december 25-e. Azelőtt nem ünnepelték a keresztények, és ez egy kicsit felborította ezt a korábbi, „vízkereszti karácsony” ünneplést, az Úr jövetele, az Úr megjelenésének ünnepét, a vízkeresztet. Ezzel pedig ez a böjt is felborult egy kicsit, elfelejtődött, már nem tartják. Már Galliában sem tartották, viszont megmaradt a Márton napjához kötött sok és nagymértékű evés-ivás. Ez tehát az egyik magyarázata ennek a jól ismert szokásnak - jegyezte meg a szegedi néprajzkutató.

Csúcs Mária, Vasárnap/16. szám
Fotók: Csúcs Mária és Csúcs Péter