Az államelnök „sürgősségi helyzetet” rendelt el, de más országokban is különféle intézkedések történnek, amint arról a híradások is beszámolnak.
Minden szükséges óvintézkedés megfogalmazva, sok mindent hallunk és olvasunk. Többek között azt is, hogy fontos vigyázzunk egymásra és magunkra, de azt is, hogy ne uralkodjon el rajtunk a pánikhangulat.
Mindezek a figyelmeztetések helyesek és igazak. Nem ezeket akarom felülírni, nem is vagyok illetékes ebben.
De melléírni szeretnék, és ez – szerintem – éppen annyira fontos, mint minden megjelent óvintézkedés.
A hátralevő hónap még mindig a nagyböjti szent időszak számunkra, keresztények számára. Minden nagyböjt „rendkívüli helyzet”, és az idei talán pontosan a világjárvány miatt meg inkább rendkívüli. Miért? Mert nem a megszokott – ilyen még nem volt.
Az idei nagyböjt – éppen a kialakult helyzet miatt is – kegyelemmel teljes időszak lehet. Igaz, hogy sokunkban időnként nagyobb a félelem, több a kérdés, de lehet több idő is áll rendelkezésre, hogy egyszerűen magunkba nézzünk, és másképp imádkozzunk. Valahogy úgy, mintha tényleg hinnénk is. Oly sokszor magától értetődőnek érezzük a bennünk levő hitet, de most alkalmunk van arra, hogy felébresszük és igazán az Úr elé tegyük mindazokat a kérdéseket, amelyeket egymásnak megfogalmazunk.
Sokszor az a baj, hogy problémáinkat, nehézségeinket, félelmeinket egymásnak – vagy esetleg nagyon csendben – magunknak fogalmazzuk meg. Ez nem nagy baj, de most milyen lenne kipróbálni, hogy a csendben ne csak magunknak vagy másnak, hanem a Velünk és Bennünk élő Úrnak fogalmaznánk meg és kérnénk Tőle, hogy erősítse – sokszor megfogyatkozott és gyönge – hitünket.
A nagyböjti szent időszak mindig a húsvétba, a feltámadás ünneplésébe vezet be minket. Sohasem volt és sohasem lesz másképp. Miért? Egyszerűen azért, mert húsvét első napján minden évben felénk kiáltja Krisztus: ne féljetek! Ez a figyelmeztetés egyébként 356-szor fordul elő a Szentírásban, tehát minden napra jut ebből.
Ez nem azt jelenti, hogy el kell fojtanunk félelmeinket, hanem egyszerűen csak azt, hogy bátran nézzünk mögéjük, s akkor elillannak. Ez pedig leghatékonyabban az ima csendjében történik, amikor az Úrral vagyunk – s amikor Vele vagyunk, sohasem vagyunk egyedül. Egyébként sem vagyunk egyedül – mert Ő mindig velünk van, csak mi vagyunk azok, akik nem vagyunk mindig Ővele.
Nem prédikálok tovább. A lényeget érezzük. A testi óvintézkedések mellé szerettem volna ezt a lelki megközelítést, hogy félelmeinkkel szembe tudjunk nézni és akkor a nehéz időket kegyelmi idővé tudjuk változtatni. Test és lélek együtt tud jól működni. Orvosok kérték egyik paptestvéremet, hogy ezt a szempontot emeljük ki mi, papok. Ezt teszem most én is és erre kérlek mindannyiatokat: imádkozzunk többet, mélyebben. Ébresztő lehet ez a kegyelmi idő egyébként arra is, hogy ne csak magunkkal foglalkozzunk, hanem másokra is figyeljünk szeretettel – az egészségügyi óvintézkedéseket figyelembe véve!

Így készüljünk együtt a nagy ünnepre már most, minden nappal közelebb a nagyböjt és a járvány végéhez!

 

Forrás: romkat.ro

 

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.