Június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén Gál Hunor diakónust négy társával együtt szentelte pappá Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a gyulafehérvári székesegyházban. A szentmise végén a főpásztor megköszönte a szülőknek, tanároknak, papoknak, híveknek, mindenkinek, aki imával, erkölcsi és anyagi támogatással segítette az újonnan felszenteltet útján. Köszönetét fejezte ki a főpásztor a Gábor Zoltán plébános és Incze Sándor kántor által vezetett szépvízi Szent László egyházi vegyes karnak, akiket a szentelendők illetve a teológia tanári kara hívott meg, szép éneklésükért, a pappá szentelési szentmise illetve liturgia szebbé tételéért. A kórus munkáját segítette Bíró Zsolt-Imre csíkszentmiklósi kántor, aki a székesegyház orgonájának megszólaltatásával tette szebbé az ünnepet a csíki kamarazenekar közreműködésével.

Gál Hunor, Szépvíz szülöttje Gyergyócsomafalvára kapta első helyezését. Isten kegyelméből szép ünnepségen vehettek részt azok a hívek, akik július 6-án, az évközi 14. vasárnapon jelen voltak Szépvíz egyházközségben az újmisés pap első ünnepélyes szentmiséjén, primiciáján. A legutóbbi primicia 23 évvel korábban a Sebestyén Péteré volt. Szépszámú hívő közösség gyűlt össze, igazolva a mondást: „az újmisés pap áldása oly kegyelem dús, hogy érdemes még egy új cipőt is elkoptatni érte!” Készült mondhatni a falu apraja-nagyja az ünnepségre. Vasárnap minden ember szívét, lelkét öröm, hála, boldogság töltötte el. Öröm, hogy Isten szeretete, kegyelme közülük való pappal ajándékozta meg az erdélyi főegyházmegyét. Hála, mert végigvezette, kegyelmével elárasztotta az újmisést a papi élethez vezető hosszú, nehéz úton. Boldogság, hogy részesülhettek az újmisés áldásból, annak az újmisésnek az áldásából, akire sok év alatt imáikkal Isten segítségét, bőkezű áldását kérték.

Az ünnepi menet fél tízkor indult a plébániától az újmisés családi házához, élén a csíkszentsimoni ifjúsági fúvós zenekarral, akiket Sándor Árpád karmester vezényelt. Őket követték a papok és kispapok, s a hívek. A családi háznál szokás az újmisést elbúcsúztatni. El is búcsúztatták szüleitől, három fiú és lánytestvérétől, a rokonságtól, hozzátartozóktól, szomszédoktól és barátoktól. Ezt követően ünnepélyesen vonultak vissza ugyancsak a fúvós zenekarral az élen a templomhoz, a papok, kispapok az újmiséssel együtt a plébániához. „Zeng a harang hívó szóval…” – csendült fel a gyülekező népének az énekkar és a nép ajkán a hangszerek királya, az orgona kíséretében. Szóltak a templom immár száz évet megért harangjai. Bevonulásra elhangzott Mark-Antonie Charpentier Te Deum című műve. A kórust kísérte a csíki kamarazenekar, illetve fúvós zenekar négy tagja. Az egyházközség plébánosa, Gábor Zoltán, majd a gondnok, Gál Zoltán köszöntötte az újmisést. A szentmise igeliturgiája alatt elhangozott az a rész is, amelyet papi jelmondatának választott: Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya (1 Jn 3,1). A szentmise homíliáját a volt egykor szépvízi plébános, jelenleg felcsíki főesperes, dánfalvi plébános Bara Ferenc tartotta. Újmisés áldásban részsült minden jelenlevő. Az újmisés megköszönte, hogy vállalták őt, a gyermeket mint Isten ajándékát, s támogatták, segítették, megerősítették őt papi hivatásában. A primiciás ebédre meghívottak a fúvós zenekar kíséretében a helyi kultúrotthonhoz vonultak, ahol ünnepélyes ebédre, „papi lakadalomra” került sor. A papszentelési mise felszentelő imájának egyik mondatával kívánjuk: „Isten tegye teljessé a jót amit megkezdett benne.”

Incze Sándor kántor, Vasárnap