Két éve szentelték püspökké főpásztorunkat, Exc. és Ft. dr. Kovács Gergely érseket

Két évvel ezelőtt, 2020. február 22-én, szombaton, Szent Péter apostol székfoglalásának ünnepén is megmozdult a Főegyházmegye, és az egyetemes egyház, amikor Gyulafehérváron püspökké szentelték Excellenciás és Főtisztelendő Dr. Kovács Gergely érsek atyát. Főegyházmegyénk tudósítása szerint: A gyulafehérvári Szent Mihály római katolikus érseki székesegyház zsúfolásig telt. "Az ünnepségen résztvevő egyházi méltóságok közt jelen volt két bíboros és összesen 42 püspök. Romániából 15 római katolikus, illetve görögkatolikus püspök vett részt a szentelésen. Az egyházi méltóságok közül hárman Rómából, a Szentszéktől érkeztek: Gianfranco Ravasi, a Kultúra Pápai Tanácsának bíboros elnöke, Miguel Maury Buendía bukaresti nuncius, Francisco-Javier Lozano, a korábbi bukaresti nuncius. Magyarországról összesen 19 megyés és segédpüspök élükön Erdő Péter bíboros-prímással és Veres Andrással, a Magyar Püspökkari Konferencia elnökével. A testvéregyházak képviselői és a világi méltóságok is szép számban voltak jelen az eseményen." (romkat.ro)

A püspökszentelési ünnepségen túl, ma is, mint mindig ugyanaz a kihívás a főpásztornak: a lelkek üdvössége, a munka, a szolgálat, amit Isten népe körében el kell végezni. Nagyon sok akadály volt régen a szolgálat gyakorlásában, de ma is vannak, amikkel szembe kell nézni: régebb az elnyomás, a szegénység, a háború okozta szenvedés, az ateista társadalom, a kommunista diktatúra, ma a hivatások csökkenő száma, az elvilágiasodás, a relativizmus diktatúrája, a hamisan értelmezett demokrácia, ami összezavarja az embereket. Állandó készenlétre, pásztori éberségre van szükség e nagy szolgálat elvégzéséhez.

Hálát adunk Istennek, hogy van főpásztorunk, aki igent mondott teljes szívvel erre a szolgálatra: jó pásztorként gondját viselni a nyájnak, meghallani és megérteni az emberek hangját, mert „Aki megért s megértet, egy népet megéltet” (Kányádi Sándor). Nem önerőből, hanem Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből, Őáltala, Ővele és Őbenne, ezáltal dicsőíteni meg Istent, aki ma is képes szerény emberi erőfeszítéseinkből a legtöbbet kihozni. Ezzel bíztat bennünket újra és újra: „meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk együtt dolgozni az élet minden területén”.

Mindig fülünkben csengenek a püspökszentelési beszéd sorai: "Járjunk együtt! Erre biztat Ferenc szentatyánk, de Áron püspök is: „meg kell tanulnunk, hogy egymásért munkát vállaljunk és tudjunk együtt dolgozni az élet minden területén” Nagy kiterjedésű főegyházmegyénkre jellemző a sokszínűség, a sokféleség. Együtt kell járnunk: megőrizve a saját kultúrát és identitást, de tiszteletben tartva a másságot, a mást, a másikat. Egymást tisztelve, megbecsülve és segítve, csak közösen és együtt tudunk Istennek tetszően dolgozni. Járjunk együtt!"

Különösképpen ma, a szentelése második évfordulóján imádkozzunk érte, hogy mindig Őáltala, Ővele és Őbenne végezze pásztori szolgálatát. Mi pedig álljunk mellé, vállaljuk a munkát, de a szenvedést is vele együtt Isten dicsőségére és az emberek üdvösségére! Ad multos annos!

+Kerekes László