A megszentelt élet évében a Magyar Kurír meghirdette „Az én szerzetesem” kampányt. Arra kérték az olvasókat, osszák meg, ki a kedvenc szerzetesük – vagy más megszentelt életet élő ismerősük. Farkas Ibolya szociális testvért Szamosközi Csilla mutatja be.

1994-ben felvételiztem a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumba, ott találkoztam Farkas Ibolya testvérrel, aki tanárom, osztályfőnököm volt 1998-ig, és az érettségi után is bármikor fordulhatok hozzá lelki problémáimmal.

A szerzetesség részleteiben ismeretlen volt számomra mindaddig, amíg nem találkoztam Ibolya testvérrel. A vele való kapcsolat tisztázta bennem, hogy a szerzetes nem a fellegekben járó valaki, aki hetente elragadtatásba esik, hanem két lábbal a földön járó ember, aki ugyanúgy megküzd a mindennapok nehézségeivel, mint bárki más, emberileg nézve talán hatványozottabban, főként a mai világban. Ő a Szociális Testvérek Társaságának tagja, amely világban élő modern katolikus szerzetesközösség, és amelynek tagjai kovászként és sóként vannak jelen életünkben. Munkájukban arra törekszenek, hogy a bajokat, a szenvedést ne csak enyhítsék, hanem lehetőleg meg is előzzék. Az alapító Slachta Margit elgondolását követve, a Szentlélek segítségével a problémákat gyökerükben próbálják orvosolni.

Ibolya testvér példakép számomra a szerzetesi élet hiteles megélésében, emberi kapcsolataiban, jellemszilárdságában, amelyre az igazságosság, az őszinteség és a szeretet jellemző. Lelki tanácsaiban, de személyes életében is első helyen van Isten, minden egyéb másodlagos. Van eset, hogy egyik-másik tanácsát nehéz elfogadnom, de utólag belátom, vagy az élet igazolja, hogy a „keskeny ösvényen” bizony az ő irányadó szavai jelzőtáblák lehetnek.

A kapott talentumait maximálisan kamatoztatja a lelkek Istenhez vezetésében, felhasználva a mai, modern kor adta lehetőségeket is. Tanárként a nevelés fontosságát szem előtt tartva oktatja a felnövekvő generációt.

Hivatása megéléséhez, munkájára, életére kívánom Isten áldását, kegyelmét, és ezúton is megköszönöm a Gondviselésnek, hogy találkoztam vele, és neki, hogy vezet/kísér életutamon. DEO GRATIAS!

Szamosközi Csilla, Magyar Kurír, 2015. július 2.

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.