A múlt szerdán megszervezett papi találkozó végén villáminterjút készítettünk Tamás József gyulafehérvári segédpüspökkel, egyebek mellett a papi hivatásról érdeklődve.

– Miért tartja fontosnak a hasonló találkozókat?

– Az utóbbi időben divatba jöttek ezek a rendezvények, a kortárstalálkozókhoz hasonlóan. A papi találkozókat eddig is megszervezték, hiszen azokat, akiket ugyanazon évben szenteltek pappá, mindig összehozta egy-egy rendezvény. Ez, ami itt volt Gelencén, ritkább, de úgy látszik, szokásba jön. Örömmel nyugtázom ezt, hiszen a vidék iránti szeretetünk fontos, sohasem felejthetjük el azt, hogy honnan indultunk, hová valók vagyunk, és főként: kik közül származunk. Fontos a nép, a szülőföld szeretete, éppen ezért értékelem, hogy ilyen szép számban összegyűlhettünk, együtt imádkozhattunk, és egy szép napot együtt tölthettünk.

– A prédikációjában említette, hogy az egyház választja a papot, és nem az egyházi méltóság az egyházat. Hogyan értsük ezt?

– A papi hivatásnak az átélése az ilyen találkozók alkalmával is fontos számunkra. Tény, hogy az igazi papi hivatás az, amely Istentől származik, nem pedig tőlünk. Istennek a meghívását követi az a jó pásztor, aki úgy akarja szolgálni a Jóistent, ahogy Ő azt elvárja. Ezért mondjuk azt – az Úrjézus szavait idézve –, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választot­talak titeket”. Aki Jézus Krisztusnak a hívását követi, az biztos, hogy olyan akar lenni, mint az Úrjézus, aki jó pásztornak nevezte önmagát, és aki valóban olyan jó pásztora az emberiségnek, hogy életét is képes volt értünk feláldozni.

– Püspök úr, jelenleg egy hatalmas, más valláshoz tartozó embertömeg árad be Európába, és egyre többen fogalmazzák meg azt, hogy a megmaradás záloga a keresztény értékrendhez való visszatérésben rejlik. Mi a véleménye erről?

– A hegyi beszéd – ami kereszténységünknek az alapját képezi – azzal a szép hasonlattal fejeződik be, hogy az okos ember sziklára építi fel a házát, mert csak a jó alapokra épült ház marad meg. Számunkra Istennek a törvényei jelentik a sziklát, azt az alapot, amin az emberiség meg tud állni, és meg tud maradni. Éppen ezért hangsúlyozzuk azt, hogy a mai globalizálódó világ – ami egyre jobban az anyagiak felé fordítja tekintetét – rossz útra tért. Vissza kellene térni a helyes útra, okos emberként az Istenre kellene építenünk életünket, országunkat és a társadalmat. Én hiszem és vallom ezt, ugyanis a történelem ismétli magát, az idők folyamán még voltak hasonló periódusok, amikor az emberiség próbált elfordulni Istentől, mint ahogy az ma is a nagyvilágban történik. Hiszem, hogy a tékozló fiúhoz hasonlóan az emberiség visszatalál az atyai házba, amelyet elhagyott. 

Székely Hírmondó, hirmondo.ro, 2015. július 14.