Az 1567-es évi regestrumban a mai nevén jegyzik. 1619-től fakápolna állt a temetőben. 1764-ben önálló plébánia engedélyezését kérték, 1778-ban kőtemplomot építettek, ezután 1781-ben önálló plébánia lett. 1981-ben, Sebestyén Domokos idejében, az egész szentélyt és a hajót lebontották, és azt kibővítve újat építettek, amit Sánta Antal plébános fejezett be (1982). Csak a torony maradt a régi. A plébánialakás 1902-ben épült, ami ma rossz állapotban van (nagyon salétromos), ezért önerőből a falu népe 2006-ban elkezdte az új plébánia építését, ami egy-két éven belül Isten segítségével meglesz. 1910-ben katolikus iskola volt, amit 1948-ban államosítottak, és az egyházközség még nem kapta vissza. A falu mindvégig megőrizte katolikus hitét, s ehhez hozzájárult az, hogy a hívek öntudatos hagyományőrző katolikusok. Jelenleg komoly veszély fenyegeti a falut, nagyon kiöregedett, a fi atalság a megélhetés hiánya miatt nem marad itthon.
Székelyhodos: A legrégebbi település a Nyárádmentén, már 1332-ben plébániatemploma volt. A 13–14. századi templom új, gótikus formát kapott. 1763–66-ban Boér Imre kanonok-plébános bővítette. 1781-től volt katolikus iskolája. Mivel a második világháború után a falu hívei (itt is a mai napig megőrizték katolikus hitüket) megfogyatkoztak – jóllehet a környék legősibb plébániája volt, a közösséget 1957-től Jobbágytelkéről látják el. Itt is öntudatos, egyházukat szerető katolikusok élnek, akiknek segítségével 2007-ben sikerült renoválni a templomot.
Adresă:
547323 – Sâmbriaş, nr. 28., jud. Mureş
Serviciu
Cantor: Bereczki DezsőZi de adorație perpetuă: január 29.
Sfintele liturghii: vasárnap és ünnepnap 9 és 10.30 órakor (vecsernye: 16 órakor), hétköznap: hétfon, szerdán, pénteken és szombaton 7,30 órakor, kedden és csütörtökön 18 órakor. 
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.