Meglehetősen merész célt tűz ki maga elé a Duna tévében április 24-én, csütörtökön délután vetített, szerény című film: egyrészt metszetet kínál Erdély katolikus közelmúltjáról egyes helyszíneinek bemutatásával, másrészt egy papi életutat mutat meg. Csupán villanásokat mindkettőből, hiszen félórában minderről – ilyen időbeli közelségből – nehéz átfogó képet, teljes összefoglalást nyújtani. A filmben megfordulunk Farkaslakán, Csíksomlyón, Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Csíkszeredában és Kolozsvár Kerekdomb nevű külvárosában. A jelenben kíséri a kamera Jakab Gábor lépteit, az ő szikár, józan, olykor irodalmi magasokba és spirituális mélységekbe utat nyitó mondatai vázolják fel a 20. század egy szeletének történelmét egy 51 éve gyakorló lelkipásztor szemszögéből.

A gyönyörű képek szinte játékfilm hangulatot teremtenek, azt a mítoszi Erdélyt véljük megpillantani, és az egyes helyszíneken olyan részletek villannak fel, amelyek a kamerát kezelők és az emlékező pap érzékenységét egyszerre jelzik. Ugyanakkor a film mégis  inkább komor, mint játékos és vidám: súlyosan indul és hasonló tónusban zár. Kezdetben a farkaslaki temetőt rójuk Jakab Gáborral, aki gondterhelten tekint körbe – ennek a gondterheltségnek az okát a film végén értjük meg, amikor a felelős lelkipásztor a statisztikai adatokkal, a fogyást, romlást dokumentálva aggodalommal beszél a jövőről, amelyet nem annyira mások, mint mi magunk veszélyeztetünk, mint ahogy Márton Áron szavait idézve a két világháború közt sem a román katonák hódították meg Erdélyt valójában, hanem a magyar anyák vesztették el. Márton Áronról a filmben számtalan említés történik, láthatóan a kor meghatározó történelmi nagysága ő, az emlékezőnek pedig az általa kiemelt Áronok (Tamási és Gábor) mellett méltán példaképe, ihletője, pályája meghatározója: el is meséli, hogy amikor harmadévesként a szemináriumot elhagyni készült, hogyan „térítette vissza” a nagy püspök egyszerű, de mély beleérzésről tanúskodó kérdése (nem számonkérése, nem intése, még kevésbé korholása, s nem is a feladat magasztosságára emlékeztető nagy szavai): „Mondd, mi fáj!”

Egy jellegzetes erdélyi papi életutat sűrít félórába Xantus Gábor és Xantus Áron filmje, egy olyan értelmiségi papét, aki figyelmes és gondolkodó, őrlődő tanú. Komor figyelmeztetése nem(csak) a maga pályája mérlege miatti aggodalomból fakad, hanem a népe egészének sorsa fölött töprengő lelkipásztort rajzolják, akinek élete összefonódott övéivel, aki a maga beteljesedését is ebben a perspektívában teszi mérlegre. Komor, talán túl komor a végkicsengés: ha így érezzük, mi, nézők cáfolhatjuk azzal a ki nem mondott jóslatot, hogy megállítjuk a romlást, megfordítjuk a fogyást, ismét virágzó ígéretté alakítjuk az erdélyi magyar katolikus jövőt.

(A Duna TV megrendelésére az MTVA megbízásából készítette a Xantusfilm Ltd., 2014)

Bodó Márta

Vasárnap

Fotó: Xantus Film 2014.

Articol
„Binecuvântat este omul, care nu și-a pierdut speranța.” (cf. Sir 14, 2) 
Articol
În ultimele zile, numeroase comunități din țara noastră au trecut prin încercări grele din cauza inundațiilor devastatoare care au afectat mai multe regiuni. Un număr semnificativ de locuințe au fost distruse, multe familii au fost evacuate, iar viața multora a fost pusă în pericol. În fața suferinței aproapelui, suntem chemați la solidaritate creștină, compasiune și ajutor concret.
Articol
România se află în fața unui moment istoric decisiv. Rezultatul alegerilor prezidențiale va influența pe termen lung cadrul statului de drept democratic și evoluția condițiilor sociale, respectarea libertății religioase și a drepturilor comunitare, precum și orientarea internațională a țării.