Kacsó Júlia testvér 1930. február 12-én született Nyárádselyén. 1948-ban lépett be a Szociális Testvérek Társaságába. 1956-ban tette első fogadalmát, és 1960-ban az örök fogadalmat. Hivatásos ápoló volt a világban. Salamás községben évekig végezte a védőnői feladatot, családokat látogatott. Az 1970-es évek elején visszakerült a kolozsvári klinikára mint ápolónő.
 
Kacsó Júlia SSS az idős Márton Áron püspökkel
 
Amint Márton Áron püspök úr egészségi állapota gyengült, a Társaság akkori elöljárójától, Auguszta testvértől egy megbízható és szakképzett ápolónői segítséget kért, és Júlia testvérben ezt meg is kapta. 1972. szeptember 1-től Júlia testvér lelkiismeretesen szolgálta a főpásztort, annak egészen haláláig, 1980. szeptember 29-ig. A püspök úr temetése után még néhány hónapig dolgozott a püspöki konyhán, majd visszament a kolozsvári Klinikára dolgozni nyugdíjazásáig.
 
 
Júlia testvér nyugdíjazása után is áldozatos életet élt, ott segített, ahol éppen szükség volt rá az idős és beteg testvérek mellett. A Legyen nekem a te igéd szerint mottójával élte meg hivatását. Önzetlen szeretettel szolgálta a Társaságot, a testvéreket, különösen a beteg és idős testvéreket, családját, embertársait. Életével, magatartásával példát mutatott másoknak. Nyugdíjasként visszaköltözött Marosvásárhelyre az édesanyja lakásába, és ott is sokszor besegített a klinikán, ügyeletet vállalt, amikor a családos alkalmazottak együtt szerettek volna ünnepelni a családdal pl. karácsony vagy újévkor. 
 
Nyugdíjas korában is segítségére sietett munkatársainak. Felvállalta a kórházban az éjszakai és az ünnepek alatti szolgálatot, hogy munkatársai ünnepelni tudjanak családjaik körében. Márton Áron püspök úrnak, igazi gondos szerető ápolója volt haláláig. Ha kellett, éjjel nappal ült betegágyánál. 
 
Kedvenc imája volt Prohászka püspök fohásza:
 
„Amíg szívem verése meg nem áll,
Naponta kérlek oltárodnál,
Uram, ki fény vagy s a fényt szereted,
Eszemnek, szememnek, hitemnek fényét el ne vedd.”
 
A Szociális Testvérek Társaságának Erdélyi Kerülete
 
 
 
Nyugodjék békében!
 
 
Fotók és filmrészlet: Nagy Zoltán
 
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.