1760 körül építettek kápolnát, amelyet Bereck látott el, majd a kézdivásárhelyi minoriták. 1772-től vált önálló plébániává. Vannak források, melyek 1760-at jelölik meg. 1892-ben Sósmezőre helyezték a plébániát, itt templom vagy kápolna is épült, amely jelenleg nincs meg. Templomot 1824-ben építettek, melyet 1915-ben javítottak a 13. és 14. gyalogezred katonái. Az utolsó helyben lakó plébános P. Nagy István Tarziciusz OFM volt.
Gajdó Zoltán (1966–1976) kézdimartonosi plébános idejében csatolták Martonoshoz, azóta innen történik az ellátása. A hívek többsége betelepült, ugyanis a deszkagyár munkásokat igényelt, így igen vegyes lakosság alakult ki. A hívek magyarok, székelyek és csángó magyarok. A lakosok többsége katolikus. Elvándorlás és bevándorlás egyaránt jellemző a településre. A megélhetés miatt sokan elköltöztek az idők folyamán, elsősorban a gyár biztosított megélhetést a múltban is és a jelenben is. A történelem viharai rányomták bélyegüket a településre. Mivel vám is működött, cserekereskedelem folyt a lakosok közt. Az első világháborúban német csapatok szállták meg a szorost. A második bécsi döntés után Sósmezőre kerül át a határ. 1941–45 között sok harc és támadás helyszíne volt, ami a lakosságot érzékenyen érintette: utána újjáépítésbe kellett fogniuk.
Postacím:
527062 – Oituz, jud. Covasna
Szolgálatot teljesít
Ellátó plébánia:
Cikk
2025. szeptember 29-én, hétfőn, Szent Mihály főangyal ünnepén, főegyházmegyénk és székesegyházunk védőszentjének napján tartjuk a székesegyház búcsúját. A de. 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisére szeretettel hívom és várom Paptestvéreimet és híveimet.
Cikk
Jézus sokszor használja a mag képét tanításaiban, amikor Isten országáról beszél, kínszenvedésének előestéjén pedig önmagára alkalmazza, a búzaszemhez hasonlítja magát, melynek meg kell halnia, hogy termést hozzon (vö. Jn 12,24).
Cikk
Boldog, aki nem veszítette el a reményt (vö. Sir 14,2)