Három udvarhelyi egyházközségben tartottak elsőáldozási ünnepséget

Több mint negyven ünneplőbe öltözött harmadik osztályos éneke csendült fel a Szent Miklós-hegyi plébániatemplomban vasárnap: a nagymise keretében első alkalommal járultak szentáldozáshoz.

A nagyszámú családtag és vendég öröme, meghatódottsága különleges hangulatú ünnepet ígért a Szent Miklós-plébániatemplomban. Az elmúlt hetekben lelkileg is sokat készültek a gyermekek. A jelképül választott szentírási példázat, a szőlőtő és a szőlővessző feltűnt a fotóikat tartalmazó tablón, az oltár elé a vallástanárok, Nagy Hajnal és Nagy Enikő által készített installáción, és kihangzott verseikből is. A szent cselekményekbe is bevonták a gyermekeket: mindannyiuknak jutott személyre szóló feladat. Akik szépen énekelnek, a dalcsoportban szolgáltak, a szavalók a bevezető gondolatot, a szülőket köszöntő strófákat és a hálaadást mondták. Templomnyi örömet szereztek a felolvasók, de az adományokat is az elsőáldozók vitték. Ezen a napon a gyermekek felvételt nyertek  Jézus asztalközösségébe: látható módon nagyon várták a találkozást. Mátyás Károly főesperes-plébános arra buzdította őket, hogy a „jó termésért" legyen éltető kapcsolat a szőlőtőke, Jézus és a veszszők, a frissen elsőáldozottak között. Az első szentgyónás után Fábián Katalin könnyűnek érezte magát. „Szinte lebegtem, mint az angyalok. Jó volt meggyónni a bűnöket.” Arra a kérdésünkre, hogyan érzi magát a szentmise után, dalra fakadt: „Megadta most az Isten, mit régóta vártunk: hozzánk jött Jézusunk, kit szívünkbe zárunk”.

 

Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2014. május 20.

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.