Amikor Nagy Konstantin nevét hallja ma az ember, két dolog jut akarva-akaratlanul eszébe: a 313-ban kiadott milánói rendelet és hogy ő az első császár, aki megkeresztelkedett. Mindkettőről sok a mendemonda, pontatlan megfogalmazások terjengenek. (Ilyen például, hogy a milánói ediktummal Nagy Konstantin a kereszténységet tette meg államvallásnak.) A félreértések tisztázása, a mendemondák tényekkel való helyettesítése és a téma korhű keretbe ágyazása volt a célja Marton József egyháztörténész professzor április 10-én Kolozsváron a Római Katolikus Teológián a Katolikus Akadémián Nagy Konstantin és a keresztények vallásszabadsága címen tartott előaásának.

Nagy Konstantin személyiségének, valamint a hatalma biztosítása érdekében végbevitt véres tetteinek a megítélése kihívást jelent a történészek számára. Igaz az a megállapítás, hogy ő volt az első császár, aki felismerte a kereszténységben rejlő erőt. Marton József ismertette a türelmi rendelet kiadásának történeti előzményeit, a Milvius hídi csata (312) történelemalakító fordulatát, valamint az okokat, amelyek a vallási türelem meghirdetéséhez vezettek. Konstantin a birodalom nyugati részén uralkodó társcsászárral együtt adta ki 313-ban a híres milánói rendeletet, amellyel a birodalom valamennyi lakosának szabad vallásgyakorlást biztosított, miután „mindent fontolóra vettek, ami a köz hasznára és javára szolgál”. Így a kereszténység is religio licita – engedélyezett vallás – lett. Ezzel együtt a keresztények egyéni és az egyház elkobzott vagyonát is visszaadta császár. Az előadásból kiderült, hogy nem csupán a keresztények magánvagyonáról van itt szó, hanem források bizonyítják, hogy ebben a korban a keresztény közösségeknek már voltak közös házaik. Másfelől az ediktum biztosította az utat a keresztényeknek a cursus honorum (a tisztségek betöltése) felé, s megtudhattuk, hogy egyre több keresztény vállalt állami hivatalokat. A professzor előadásában szólt néhány kényes, és szintén Nagy Konstantin által szabályozott kérdésről, mint a rabszolgák problémája, a nőrablás terén hozott első rendeletek, az egyháznak juttatott, adományozott javak, a cezaropapizmus kezdetei. A hallgatóság Nagy Konstantin személyéről, a ma őt övező tiszteletről megtudhatott érdekességeket, többek közt azt, hogy ebben keleten és nyugaton más és más a gyakorlat: ma az ortodox egyházban szentként tisztelik Nagy Konstantint (édesanyjával, Szent Ilonával együtt), nyugaton csak a nagy jelzővel illetik (édesanyját, a szent keresztet fellelő Ilonát nyugat is szentként tiszteli) – erre a professzor szerint az a magyarázat, hogy a nyugati egyház a császár kezéhez tapadó vér miatt nem kívánja követendő példának állítani a hívek elé.

A téma időszerűségét, a hallgatóságnak a téma iránti érdeklődését bizonyította az előadás végén feltett sok kérdés is. A Katolikus Akadémia felnőttképzései sorában Marton József május 16-án szemináriumi keretben is találkozik a téma iránt érdeklődőkkel: ott bővebben megbeszélhetik majd a kíváncsiak, az érdeklődők kérdéseiket, még  jobban elmerülhetnek a Római Birodalomban élt keresztények sorsában. Az akadémia esték sorában május 15-én a Budapestről érkező Révay Editet hallgathatják meg az érdeklődők: A haldokló és az őt körülvevő család mint közösség címen tart előadást.

Fábián Róbert

Fotó: Bodó Márta

Vasárnap

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.