Jakab Gábor előadása a Katolikus Akadémián

„Amikor az Emberfia eljön talál-e hitet a Földön?” (Lk 18,8) címmel tartott előadást a Katolikus Akadémia keretén belül április 23-án Jakab Gábor kolozsvár-kerekdombi plébános a Római Katolikus Teológia Kar dísztermében. Előadásában a címet is adó, Jézus ajkáról elhangzott szónoki kérdés köré fűzte mondanivalóját, de amint a kérdésre Jézus részéről sem érkezett válasz, úgy az est előadásának is kohéziót biztosító kulcskérdése kívánt maradni a cím.

Az előadó emlékezetett: az előadást megelőző napon a Föld napját (a Földet különösen morálisan is szennyezzük napjainkban), az előadás napján a Könyv napját (A könyvek könyve a Biblia) ültük, a liturgikus naptárban pedig megemlékeztünk Szent Adalbert püspök vértanúhaláláról. Előadásában XVI. Benedek pápának a hit évét meghirdető motu propriójából indult ki, majd felelevenítette a hit évét tájainkon hirdető plakátjának alkotóelemit: a székely kapu képét, a csíksomlyói Salvator-kápolna és az ott található több évszázados kőkereszt képét, s ezek szimbolikus jelentőségét. A kapu képe kérdésfeltevésre ösztönöz: mi van a küszöbön túl? A Salvator-kápolna minden bizonnyal középkori búcsús emlékeket őriz. A később állított, kápolna előtti kőkereszt pedig, mely egyértelműen a pünkösdi búcsúra emlékeztet, hátoldalán található szövege a múlt kőbevésett üzenete a jelen, s jövendő számára: „Isten tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben”. A hitnek mint személyes, alapvető elköteleződésnek s az isteni erőre hagyakozó bizalomnak vetületeit vizsgálta, majd az előadás ezek után következő részében a hit akadályai közül számosat vett nagyító alá. Az ateizmus az egyik kiváltó ok, Isten létnek tagadása, napjainkban s az elmúlt századokban nagyobb gyökereket vet. Egyre többször hangzik el filozófusok, tudósok szájából a hit, a tudomány és az emberi haladás összeférhetetlenségének hipotézise. Az önhittség, a büszkeség, a kellő alázat hiánya a hit útjába gördülő akadályok egyike. A konzumtársadalom varázsa, a kereslet és kínálat között felborult egyensúly, a javak megszerzéséért folyatott versengés nemcsak magát a társadalom alapsejtjét, a családot, a hit kibontakozásának helyét célozza meg, de a családot s az egyént egyként is süketté teszi a hit befogadására. Konkrét élethelyzetekkel, filozófusokkal, tudósok gondolataival érzékeltette az előadó ezt a terjedő hitellenes magatartást. Sok olyan költő, művész, tudós, filozófus hitvallásával is megismerkedhettünk, akik tanúkként szolgálnak. Boldog VI. Pál pápa ezt így fogalmazta: „a mai világnak tanúra van szüksége és nem tanítókra”. Ezek bemutatásának célja pedig nem volt más, mint válaszokhoz segíteni a jelenlevőket: hogy, miként vegyék fel ezekkel hívő emberekként a harcot. Hiteles példával, nem kegyeskedő moralizálással kell harcba szállni a hit akadályaival. Ezt segíti a sok útmutatás, életpélda, élethelyzet, irodalmi példa a felnőtt, felelősségteljes istenkeresés útján, amelyeket az előadó megosztott a jelenlevőkkel. A hit nem statikus, hanem dinamikus valóság, út, úton levést feltételez, keresést, de biztatóak s bátorítóak maradnak ezen az úton mindvégéig XVI. Benedek emeritus pápa egykori bíztató szavai: Aki hisz, soha nincs egyedül.

Kép és szöveg: Fábián Róbert

Vasárnap, 2015/18. szám