Előadás a Katolikus Akadémián

Szavakon túli útkeresés az égiekhez címmel tartott előadást március 5-én Kolozsváron a BBTE Római Katolikus Teológia Kar dísztermében Angi István professzor, zeneesztéta, publicista, kritikus, aki egykoron a karon is tanított. Az előadó – mint a cím is sejttette – a zenében megcsillanó, szavakon túli – Istenhez vezető, róla szóló útkeresésekről szólt, előadását több zenedarab-részlet bemutatásával téve színesebbé és hozva közelebb a jelenlevőkhöz. Az előadó a Szent Ágoston egyik zsoltárértelmezésében megírt gondolat szerint a hallás okozta transzcendentális örömöket csillogtatta meg: „aki ujjong, az nem mond szavakat, az ujjongás valamilyen szó nélküli hangja az örömnek, a hang a túláradó lélek öröme, és kifejezi valamennyire a lélek érzelmét, ha nem is kelti megértésének érzését. Az örvendező ember ujjongásában bizonyos szavak után, amelyek nem kimondhatók és érthetők, valamiféle szavak nélküli hangban tör ki; és úgy tűnik, csak hangjával örül, annyira el van telve mintegy a nagyon is nagy örömtől, hogy nem tudja szóval kifejezni, aminek örül.”

Az előadó az esztétikai és az azokon túli értékek és érzelmek bemutatására vállalkozott, az aszkézis és az extázis közötti területet foglalta össze választott zenei példáival is. Az értékek skáláján a groteszktől a komikus, alantas, rút, szép, fenséges és tragikus skáláján vonulhatott végig a hallgatóság, a transzcendens, a még nem és a már nem esztétikai értékek váltakozásáról, illetve az ezekhez társított érzelmekről beszélt, melyek a szavakon túli útkeresés örvényei lehetnek. A szép lelki nyugalmat árasztó derűjének aurájától egészen a rút okozta félelemig, az ezáltal kiváltott szorongásig széles skálát ölelt fel az előadó. A szakrális értékek transzcendenciájának és az esztétikai értékek immanenciájának érzékeltetése a valóság – eszmény, ég–Föld koordinátarendszere egy sor esztétikai érték felsorakoztatását követeli. A szavakon túli, az égiekhez emelő út a zenei darabokból bontakozott ki. Az előadó megragyogtatta a jelenlevők előtt a szavakon túli (az égiek fele irányuló) útkeresés néhány lépését, állomását, részleteket az öröm, a fájdalom és az ima toposzai köré fűzve. Részletek csendültek fel a következő művekből: H. Buxtehude: Jubilate Deo, a CL. zsoltár, Szent Bingeni Hildegárd: Kyre Eleison, Kodály Zoltán: Hegyi éjszakák, J. S. Bach: Karácsonyi oratórium, János passió, Liszt Ferenc: Eljegyzés, Beethoven: Zongoraszonáta, Csajkovszkij: Patetikus szimfónia, H. P. Türk: Erdélyi passió.

Kép és szöveg Fábián Róbert

Vasárnap

 

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.