A Musica Sacra Kamarakórus hetedik találkozója
A „Mondd meg nekem, mit dalolsz, és megmondom, ki vagy” Kodály Zoltán-i mottóval rendezte meg szombaton hetedik találkozóját a székelyudvarhelyi Szent Miklós-plébániatemplom Musica Sacra Kamarakórusa. A jubileumi Mária-év jegyében zajlott seregszemlén mind a hét kórus legalább két Mária-éneket mutatott be. 
 
 
A több mint kétszáz részvevővel tartott találkozóról Rózsa Imre kántor-karnagy elmondta: „Nagylelkű támogatóink segítségével, hála Istennek, minden évben megrendezésre került. Bár nem verseny jellegű, mégis mindig kihívás minden kórusnak.” A részvevők kiválasztásánál két szempontot vettek figyelembe: egyrészt legyen kölcsönös a meghívás, mert senki sem lehet mindig csak vendég. Másrészt céljuk a tiszta és pontos éneklés igényének kialakítása, amit a versenyképes kórusok váltanak ki az őket hallgatókban.
 
SZÉPET, JÓT, ÉRTÉKESET
Mátyás Károly főesperes-plébános beszédében hallhattuk: minden kor igyekezett megvédeni a szépet, a jót, az értékeset. Az egyház is ezt tette, amikor a történelem folyamán annyiszor védelmébe vette a szent zenét, sőt nagyjaink újra és újra kihangsúlyozták annak szakrális és lélekemelő jellegét. Elég, ha a gregorián zenére gondolunk, amely a kezdetektől mindmáig az egyház hivatalos éneke, zenéje.
De amit minden korban meg kellett védeni az új, fiatalos, ritmusos zenétől. A középkor polifonikus zenéje új irányba lendítette a zeneszerzőket, de kifinomult zenei hallásunk nagyon sok gregorián motívumot fedezhet fel ezen szerzemények között is. „A mai kor embere is szívesen hallgatja és szívesen műveli a könnyed műfajt, de éppen mi vagyunk arra hivatottak, hogy emellett találjuk meg annak lehetőségét és módját, hogy fiataljaink is megismerhessék az értékes, szép zenét, amely a történelem folyamán egységesít minden korszakot” – vallja Rózsa Imre.
 
ÖSSZHANGBAN
– Nagyon sokáig csak egy hangra énekeltek. Csak a középkorban jelent meg a polifónia, a többszólamúság. Ez a fajta zene sokkal több embert igényelt és szólított meg, de mind a mai napig az emberi hang maradt a legértékesebb hangszer. Talán legjobban a kórusmuzsika művelői értik-érzik, hogy milyen nehéz az összhang és az egység. Amíg a közösségekben vannak ennek művelői, van jövő is. A zenében ez nemcsak lehetőség – mint istendicsőítés –, hanem feladat is.
 
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, Hit-Vallás rovat, 2014. november 18.
Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.