A huszonöt éve meggyilkolt, Budapesten született, de Marosfőre kényszerített Ébner Jenő szerzetespap tiszteletére készült kötetet mutatták be csütörtökön a Hargita megyei településen.

A kötet közel félszáz korabeli fényképpel, a szerzetes életútjáról készült szakdolgozattal, viszszaemlékezésekkel, sírja fölött elmondott búcsúztatóval állít emléket a szerzetesnek.

„Emléket állítottunk egy olyan szerzetespapnak, akit a gondviselés viharvert időkben küldött Marosfőre, akit nagyon megszerettek a helyiek, s aki nagyon szerette a marosfőieket, de minden embert kivétel nélkül. Őrizzük, ápoljuk mindig Ébner atya emlékét, kövessük az ő példáját a jóság és szeretet gyakorlásában, és legyen mindig szemünk előtt az ő jelmondata: Mindenkivel mindig jót tégy!” – fogalmazott a könyvbemutatón Borka Ernő szerkesztő.

Az 1907-ben Budapesten született Ébner Jenő a második világháború után Nagyváradra került, majd 1952-től Marosfő lett kényszerlakhelye.

A szerzetes 1989 szeptemberében tartotta gyémántmiséjét, amelynek egy résztvevője visszaemlékezésében azt írja: Ébner atya már akkor tudta, és el is mondta, hogy rövidesen meg fogják ölni, s éppen azok, akiken segített.

Halálának estéjén, december 26-án öt férfi kopogott be hozzá, olyanok, akiket jól ismert, és többször támogatott. Bár tudták, hogy nincs pénze, ugyanis azt mindig szétosztotta a szegények között, mégis követelőztek. Betuszkolták házi kápolnájába, kezét hátra kötözték, stólával betömték a száját, és a házi oltára előtt halálra taposták.

Csütörtökön egyébként a marosfői római katolikus templom felszentelésének tizenötéves évfordulóját is megünnepelték. Kedves Tibor csernátoni plébános ünnepi beszédében úgy fogalmazott: „Ébner atya Isten bolondja volt. Nem érdekelte, mit mondanak az emberek, mit akar a nyakukra telepedett rendszer. Ő tette a dolgát. Emberileg nézve volt csak nagyon szegény. Bizonyította viszont, hogy érdemes jó emberként élni, aki nem ismeri a félelmet, aki tudja és teszi a dolgát”.

Balázs Katalin, Krónika.ro, 2014. november 14.

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.