„Mi kell történjen ebben a világban, hogy újra fontosnak tartsuk azt a szeretetet, amelyik létrehozott, családi fészket adott, felemelt?” – tette fel a kérdést Márton István plébános, a pricskei búcsú ünnepi szónoka.

Szentmise 1545 méter magasságban

Tíz évvel a kereszt felszentelését követően az akkori félezres ünneplőhöz képest csak kicsivel kevesebben, közel négyszázan érkeztek a szombati pricskei búcsúra. Terepjárókkal, traktorutánfutókon, lóháton vagy épp gyalogosan mentek a hívek a Gyergyói-havasok legmagasabb pontjára, az 1545 méter magasságú Pricskére.

Tíz esztendeje áll itt a kereszt két gyergyói család kezdeményezése nyomán, néhai Hajdó István főesperes támogatásával. Az egykori lelkipásztorra emlékeztek, őt idézték meg a szentmise szónokai is. Uram, jó nekünk itt lenni! – olvasható a kereszten, és a hegytetőn számvetésre kérte fel a híveket Márton István gödemesterházi plébános: „Itt, a hegytetőn, Isten tenyerében vedd számba, mennyi félelem van a te szívedben!” Az ünnepi szónok egy történettel támasztotta alá a tényt: a félelem távol tartja az embert a lehetőségektől.

A keresztnek olyan helyet választottak állítói, hogy az a medence minden településéről látható legyen. „A hegyről le kell menni, vissza, a közösségbe, ott kell bizonyítani. De a keresztre bármikor visszatekinthetsz” – hangzott el, akárcsak az, hogy a székely ember büszkeségére a legbüszkébb. Így ha másért nem is, büszkeségből éljen hitben, szeretetben. „Mert az élet Isten nélkül, hit nélkül, család nélkül semmit nem ér. Számodra üres. Élj, cselekedj, szeress, munkálkodj, mert ez az élet értelme!”

A szervező Szent István-plébánia plébánosa, Keresztes Zoltán szintén Hajdó Istvánt idézte, a tíz év után is aktuális tanácsot: az ember egyik kezét Isten megszorítja, de a másikat szabadon hagyja, hogy azzal embertársába kapaszkodhasson. Fogjuk meg egymás kezét, kézen fogva éljük az otthoni mindennapokat, „mert közösen minden szép és jó megvalósítható” – fogalmazott Keresztes, köszönetet mondva azoknak is, akik a kereszt állítóival együtt áldozatot vállaltak, hogy a búcsús szentmise résztvevői közös ebéden vehessenek részt a Pricskén.

Balázs Katalin, Székelyhon.ro, 2014.08.03.

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.