ADVENTI LÁMPÁS (Fénygyújtó gondolatok napról napra)

December 16., szerda

Tamás József nyugalmazott segédpüspök gondolatai

„Én vagyok az Úr és senki más” – hangzik Isten kijelentése a mai liturgiában. E kijelentés nyomán megelevenedik az emberiség történelme, hisz Isten helyébe mennyei bálványt állított és állít ma is az ember, amit istenként imád. Ez azonban az ember tragédiáját jelenti, hisz képletesen mondva: olyan itallal próbálja oltani szomját, amely még kínzóbb szomjúságot okoz. Már az ókori bölcs, Arisztotelész vallotta: „Az ember olyan lény, aki az Istenre éhezik”. Szent Ágoston pedig, aki fiatalkorában maga is végig járta az élet útvesztőit, ezt írja: „Nyugtalan mindaddig a szívünk, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk”. Ezért valódi sorsunk itt a földi életben: megismerni, megszeretni Istent, és az ő szolgálatába állni. Erre hív mindannyiunkat ez a szent idő. Ez legyen az én legfőbb törekvésem is.

Fotó: Geréd Zsolt

Cikk
Az arc és a hang minden személy egyedi, megkülönböztető jegyei. Kifejezik megismételhetetlen identitását, és minden találkozás alkotóelemei. Ezt az ókoriak jól tudták. Ezért az emberi személy meghatározására az ókori görögök az arc (proszópon) szót használták, amely eredetét tekintve azt jelenti: ’ami a tekintet előtt áll’, ’a jelenlét és a kapcsolat helye’.
Cikk
A feltámadt Jézus vezetésével és oltalma alatt húsvét negyedik vasárnapján, „a Jó Pásztor vasárnapján” tartjuk a hivatások 63. világnapját. Ez kegyelmi alkalom arra, hogy megosszak néhány gondolatot a hivatás belső dimenziójáról, melyet úgy értünk, mint Isten azon ingyenes ajándékának felfedezését, amely szívünk mélyén sarjad és bontakozik ki.
Cikk
Korunk megsebzett világában, amikor háborúk, társadalmi feszültségek, ideológiai szembenállások és a közbeszéd eldurvulása sok ember szívében félelmet és bizonytalanságot keltenek, különösen nagy szükség van a józanság, a felelősség és a lelki tisztánlátás hangjára.