2019. november 14-én, a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán, a plébánosi vizsgáztató bizottság előtt, eredményesen vizsgáztak, az érvényben lévő előírásoknak megfelelően:
1. Benedek Károly – Brassó Bolonya
2. Lörincz Barnabás – Gyergyóremete
3. Papp Antal – Zetelaka
4. Tódor Attila – Gyulafehérvár
Az eredményesen letett plébánosi vizsgával eleget tettek az Egyházi Törvénykönyv (C.I.C.) 521.k. 3 §–a elvárásának. Ennek értelmében a plébánosi hivatalra pályázhatnak, „visszavonásig” terjedő joghatóságot igényelhetnek és a plébánosi cím viselésére is jogosultak, amennyiben ennek megfelelő kinevezést kapnak.
Van, aki nem veszi jó néven, de ennek ellenére megismételjük a plébánosi vizsgával kapcsolatos korábbi közleményünket:
– A plébánosi vizsga szabályzatának 2. §–ban ez áll: „Plébánosi vizsga nélkül senki sem használhatja a plébánosi címet, nem kaphat végleges, visszavonásig szóló igehirdetési és gyóntatási joghatóságot, NEM PÁLYÁZHAT PLÉBÁNIÁRA.”
Reméljük, hogy ennek a kitételnek az új főpásztor is érvényt fog szerezni. Aki plébánosi vizsga nélkül pályázik plébániára, annak tudnia kell, hogy sikeresen vizsgát tett paptestvérei, előnyt élveznek vele szemben.
Továbbra is szeretettel kérjük és bátorítjuk azon Testvéreinket, akik még nem tették le a plébánosi vizsgát, hogy éljenek a lehetőséggel.

(részlet a X./2019. érseki körlevélből)

Cikk
250 igen szavazattal 2026. február 18-án a Képviselőház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely már korábban átment a Szenátuson is, és amely megemlékezve a püspök születésének 130. évfordulójáról a 2026-os évet „Márton Áron püspök évének” nyilvánítja. (Forrás: Romániai Katolikus Püspöki Konferencia Sajtóközleménye)
Cikk
Hamvazószerdával belépünk a nagyböjt szent idejébe. Ez az idő minden esztendőben arra hív bennünket, hogy elmélyülten szemléljük Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását, megváltásunk misztériumát. Nem pusztán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra a szeretetre, amellyel Isten egészen a kereszthalálig elment értünk.
Cikk
A nagyböjt olyan időszak, amikor az Egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon, és szívünk ne szóródjon szét a mindennapok aggodalmai és zavaró körülményei között.