Az elmúlt év október 25-én jelent meg a Hittani Kongregáció Ad resurgendum cum Christo („Hogy feltámadjunk Krisztussal”) kezdetű instrukciója a Katolikus Egyház temetési szertartásával és eljárásával kapcsolatban. Ebben többek között kifejti, hogy egyházunk továbbra is azt képviseli, hogy a temetés legteljesebb formája az elföldelés, de megengedett a hamvasztás is, jóllehet mindkét forma csak temetőben, vagy arra kijelölt kultikus helyen végezhető csak el. Az instrukció nemet mond az elhunytak hamvainak szétszórására vagy otthon őrzésére, és előírja, hogy az elhunytak hamvait szabályszerűen kell őrizni szent helyen, vagyis temetőben vagy templomban, vagy megfelelő egyházi hatóság által kifejezetten erre a célra kijelölt helyen. Ebből következik, hogy temetési gyászmisét az urna jelenlétében végezni és az urnát beszentelni nem lehet, ha az urnát hazaviszik, vagy a hamvakat szétszórják. Háznál sem végezhető szertartás az urna elhelyezésekor. A hozzátartozó természetesen továbbra is kérhet gyászmisét az elhunytért.

(részlet a I./2017. érseki körlevélből)

Cikk
250 igen szavazattal 2026. február 18-án a Képviselőház elfogadta azt a törvénytervezetet, amely már korábban átment a Szenátuson is, és amely megemlékezve a püspök születésének 130. évfordulójáról a 2026-os évet „Márton Áron püspök évének” nyilvánítja. (Forrás: Romániai Katolikus Püspöki Konferencia Sajtóközleménye)
Cikk
Hamvazószerdával belépünk a nagyböjt szent idejébe. Ez az idő minden esztendőben arra hív bennünket, hogy elmélyülten szemléljük Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását, megváltásunk misztériumát. Nem pusztán egy történelmi eseményre emlékezünk, hanem arra a szeretetre, amellyel Isten egészen a kereszthalálig elment értünk.
Cikk
A nagyböjt olyan időszak, amikor az Egyház anyai gondoskodással arra hív bennünket, hogy újra életünk középpontjába állítsuk Isten misztériumát, s így hitünk új lendületet kapjon, és szívünk ne szóródjon szét a mindennapok aggodalmai és zavaró körülményei között.