Csíkszentmihály

Első említése a pápai tizedjegyzékben 1333-ban fordult elő: de Sancto Michaele. Ekkor már templomos hely volt, azaz a település jóval ennél korábbi. A szepesi püspök feljegyzéseiben egy 1103-as évszám is található, melyet a templomon látott. A jelenlegi római katolikus templom a 13. században épülhetett, talán egy régebbi templom helyén. A település ősi tízesei: Csorosza, Alszeg, Templomszer, Tőkeszege, Csibafalva, Sárhidja. Nevében maradt fenn Cibrefalva, melyet az 1694-es tatárbetörés pusztított el, akkor hét személy élte túl a puszítást. Ősi családnevek: Búzás, Kósa, Ladó, Szőcs, Petres, Sándor, Biális. A település az 1400-as évektől az 1600-as évek elejéig élte fénykorát. Ebben az időben Csíkszék egyik legnagyobb települése volt. 1473-ban Csík hét főembere közül kettő: Sándor és Bernáld, Szentmihályon lakott. A falun vezetett át a Moldvát Csíkkal összekötő Gyimesi-átjáró nyomvonala. 1622-ben a falu megalkotta Székelyföld ötödik, Csík második legkorábbi falutörvényét. A falu kivette részét a szabadságharcokból. Fiai hősiesen küzdöttek a harctereken, de nem hiányoztak a csíksomlyói gimnázium padjaiból sem. Tanítókat, orvosokat adott nemzetünknek. Az egyházközség lelki vezetését három lelkipásztor egy évszázadon át látta el: Gábosi Dénes, Soó Dénes és Csutak László. Az első világháborútól az 1989-es fordulatig Csíkszentmihály csak néhány értelmiségit adott. A fejlődés üteme lassú, akadozó. Az iramoson fejlődő Szépvíz árnyékában, annak gazdasági és pénzügyi súlya alatt, Szentmihály nem tudta felvenni a versenyt az új idők kihívásaival. A falu lassan kiürült, az életképes fi atalok nagy része városra költözött, visszatérni pedig nem könnyű. Meg kell találni a fennmaradás útját, hogy ez az ősi település ne váljon pusztasággá.