Csíkszentmárton
Postacím:
537280 – Sânmartin, nr. 354., jud. Harghita

Csíkszentmárton

Tours-i Szent Márton püspök, plébánia
Szolgálatot teljesít
Kántor: Szabó Tamás

Törzsökös római katolikus egyházközség. Már 1333-ban de Santo Martino néven szerepelt a jegyzékekben, 1569-ben pedig Zent Márton és 1638-ban Szent Márton néven jelenik meg. Szentmártont az 1567-es regestrum 47 kapuval és Csekefalvát 32 kapuval tartja nyilván. Vannak, akik az ősi templomot már 1332-ből származtatják, amelynek helye a múlt homályába veszett. A második, középkori templomát 1749-ben lebontották, és helyette újat építettek. Így ír erről a domus historia: „lerontatott, hogy az újnak helyet adjon.” A mai formáját 1802–1814-ben nyerte. A régi tornya azonban változatlanul megmaradt. A középkori templom emlékeiből megőrizték a 15. századi fali szentségfülkéjét, amely ma is látható a várfalban. Ugyancsak a középkori templom öröksége egy Mária-szobor a következő felirattal: Anno Domini 1525. Már 1495-ben három mázsás harangja volt, a nagy harang pedig 1688-ból való. A falu északi szélén látható az Úrteste kápolna a 15. századból. A 18. században átalakították, barokkos formát kapott. 1500-tól van katolikus iskolája, az 1823-as évi Canonica Visitatio is ezt erősíti meg. A falu szülötte Antalffi János erdélyi püspök (1724–1728). Az úzvölgyi kápolnát 1917-ben építették.
 

Örökös szentségimádási nap: április 15.
Szentmisék: vasár- és ünnepnapokon 9, 10,30 és 17, illetve 19,30 órakor. Hétköznap: hétfon, kedden, szerdán, pénteken 7,30 órakor, máskor este.
Cikk
2025. szeptember 29-én, hétfőn, Szent Mihály főangyal ünnepén, főegyházmegyénk és székesegyházunk védőszentjének napján tartjuk a székesegyház búcsúját. A de. 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisére szeretettel hívom és várom Paptestvéreimet és híveimet.
Cikk
Jézus sokszor használja a mag képét tanításaiban, amikor Isten országáról beszél, kínszenvedésének előestéjén pedig önmagára alkalmazza, a búzaszemhez hasonlítja magát, melynek meg kell halnia, hogy termést hozzon (vö. Jn 12,24).
Cikk
Boldog, aki nem veszítette el a reményt (vö. Sir 14,2)