Az irgalmasság szentévében isteni tervet építő kegyelmi ünnepen ülte meg Szent György vértanú emlékezetét, búcsúját a székelyudvarhely–szombatfalvi egyházközség.
Az időjósok vélekedése nem volt kedvező, mégis sosem látott sokaság töltötte meg és ölelte körül az ünnepi díszbe öltözött templomot. A plébános, László Attila elmondta: különleges, áldáskérő nap ez, hiszen az ünneplést búzaszentelő körmenetekkel, imával veszik körül a környező falvak. Kiemelte örömét: „az idei búcsút kilenc kispapunk részvételével ünnepeljük. Jelenvaló a jövő…”
A szentmise szónoka Szőcs Csaba kolozsvári lelkész, a Verbum Egyesület igazgatója volt. Homíliájában világos útmutatást adott, az irgalmasság gyermekeiként hogyan legyünk bátrak a konkrét és önzetlen szeretetben; hogyan növekedjünk testben és lélekben. „A szentek tisztelete katolikus keresztény hagyományunknak régi és igen értékes kincse. (…) A szentek életét gyakran legendák örökítik meg. Különösen a régi szentekét, s így van ez Szent György vértanú esetében is, akinek tiszteletére ma itt összegyűltünk.” A legendát felelevenítve következtetéseket vont le a ma embere számára. „A történet a saját árnyékos oldalunk, a saját sárkánykígyóinkkal való szembenézést és megküzdést meséli el. Megszelídíteni a sárkányainkat, lecsendesíteni a belső viharainkat… Ezen a ponton pedig megérkeztünk a mai evangélium talán legfontosabb gondolatához: Krisztust követni, felvenni a keresztet. A kereszthordozás, a kereszténnyé válás nemcsak belső okokból nehéz: a világ sem tapsol neki. A világ hatalmasainak egy besimuló, bólogató kereszténység és egyház kell, amely nem mer rákérdezni alapvető problémákra, a jog, az igazság, az emberség ellen elkövetett dolgokra. Olyan egyház, amely kiszolgálja a hatalmi törekvéseket helyi és magasabb szinten. Akkor nincs semmi baj. De ha az egyház szót emel bizonyos dolgokért, kellemetlenné teszi magát a világ nagyjainak szemében. Ha a szegényekért, az üldözöttekért, a menekültekért emel szót, a kizsákmányoltak védelmére kel, már útjában áll a világ nagyjainak. Nem feltétlenül világrengető dolgokra kell gondolni, csak például arra, hogy inkább kell tisztességes fizetést adni a munkásoknak, mint adományt az egyház céljaira. Hányan dolgoznak különböző székelyföldi vállalatoknál aprópénzért, az országos átlag alatt, a létminimum környékén? Talán itt kezdődnek az igazi gondok, amelyek miatt sokan szenvednek…”
A szentmise főcelebránsa Tamás Barna plébános volt; az egyházközség Psallite kórusa többszöri énekélménnyel idézte földre a menny hangulatát Simó Zsuzsa vezetésével. Befejezésként a plébános áldást kért mindazokra, akik az ünneplő plébániaközösség örömét együtt élték meg.
Gál József
Az esemény képei itt és itt érhetők el.
