1291-ben Lapus néven írják. 1553-ban Magyarlápos. 1291-ben III. Endre Bánff y Dénesnek adományozta Lápost és vidékét. Ettől számítják a plébánia keletkezését is. A középkori templom csúcsíves volt és a város keleti szélén állott. A 18. században romlásnak indult. 1780-ban a reformátusok engedélyt kértek templomépítésre, de csak 1838–60 között épült fel a templom. A reformáció idején az unitáriusok voltak többségben, de 1622 után a reformátusok birtokába került a templom. Ezt a templomot a reformátusok lebontották, és 1838-ban újat építettek. A katolikus egyház újjászervezése 1752-ben kezdődött el, amikor Mária Terézia egy káplán költségeire segélyt utaltatott ki. 1783-tól lelkipásztort kapott, aki imaházban misézett. 1787-ben saját kápolnát és lakást szereztek. A plébánia 1783-tól működik.Novák Márton, gr. Eszterházi János adminisztrátora buzgóságából templomot is építettek 1813-ban. 1904-től van katolikus iskola. Oláhláposon a 18. század elején beindult a bányászat, illetve a vashámor létesítése. 1772-ben ferencest küldtek a hívek gondozására, és templomot is építettek, sőt plébániai rangra emelték.
Tőkésen 1785-ben a templom szentélye roskadozó volt, ezért felújították. 1902–1903-ban építették a templomot a régebbi kápolna helyén.
1919-ben hoztak létre katolikus iskolát, melyet 1923-ban államosítottak.
Adresă:
435600 – Târgu Lăpuș, str. M. Eminescu, nr. 1., jud. Maramureș
Serviciu
Zi de adorație perpetuă: augusztus 31.
Sfintele liturghii: vasárnap és ünnepnapokon: 10 órakor, hétköznap: 8 és 17 (télen) vagy 18 (nyáron) órakor Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.