Kide

A plébánia alapításának éve ismeretlen. A reformáció előtt 1595-ig létezett a plébánia, ekkor lett unitárius az egész község: a római katolikus templom, plébániaépület, minden ingó és ingatlan vagyona az unitáriusok tulajdonába ment át. Kb. 30 év múlva, Bethlen Gábor uralkodása alatt, református lett az egész egyházközség. Azóta is a reformátusok tulajdonát képezi a régi, gótikus stílusú, volt római katolikus templom a plébániaépülettel s minden mással együtt. A római katolikus plébánia csak 1766-ban állíttatott vissza a kidei és környékbeli római katolikus hívek részére. A plébánia megszervezője és újraalapítója P. Bereczky Romuald ferences rendi szerzetes volt, aki a hívek részére az öreg templomot (kis imaházat) saját javadalmából maga építette. Kidének, mint új anyaegyháznak, a kolozsvári plébániából kellett kiválnia, mert a szomszédos – mind a magyarszarvaskendi, mind pedig a bonchidai – plébániák alapítási éve egybeesik a kideivel. Mivel az öreg templom (kis imaház) a hívek szaporodásával igen szűknek bizonyult istentisztelet céljára, az egyházközség a vidéki urak segítségével új templomot építtetett. E templom 1824-ben készült el, és összesen 1023 r.k. forintba került, melybe Rudnay Sándor, az akkori erdélyi püspök, utóbb prímás és bíboros, illetve Szepesy Ignác báró püspök pótoltak, 200-200 forinttal váltóban. A templomot 1825-ben Ivutz Károly kolozs-dobokai esperes áldotta meg. A templom védőszentje Nepomuki Szent János, viszont Jézus Szívét ünnepli a közösség templombúcsúként.
Az 1766-ban felépült első papilak 1775-ben földig égett. Az azutáni épület az évek folyamán annyira meggyengült, hogy teljesen lakhatatlanná vált, és 1907-ben a Státus bőkezűségéből a helybéli hívek bizonyos munkanapszám-adományaiból egy új és modern papilak épült fel. Ekkor az egyházközség lelkes és fáradhatatlan vezetője a néhai Szentkovits Albert lelkipásztor volt, aki – mire a papilak építése befejeződött, szintén befejezte 42 éves pályafutását.
Az 1990-es évek elején Bonchidához csatolták, azóta nem lakik már ott katolikus pap. Ennek ellenére az egész szórványban tapasztalható, hogy úgy gondolkodnak a hívek, mintha helyben lakó lenne a lelkész.
Pedagógiai szempontból valamikor szórványközpont volt Kide, nyolcosztályos iskolájuknak bentlakása is volt. Azokban az időkben még gyarapodott a népesség, ma már viszont csak apad. Kovács Árpád az Illyés Alapítvány támogatásával 30 személy befogadására alkalmas lelkigyakorlatos házzá alakította át a plébánia épületét. Nyaranta ki van használva, lelkigyakorlatokat és különféle táborokat szerveznek ott.
A falu kb. 150 főt számláló lakossága öt felekezethez tartozik: 110-en reformátusok, akiknek helyben lakó papjuk van, az unitáriusok száma nagyjából ugyanannyi, mint a katolikusoké, kicsit kevesebben vannak a baptisták és néhány betelepült ortodox. Itt csak földművelésből lehet megélni. Kőben gazdag a vidék, a föld itt valóságos kőbányát rejt, ezért elsősorban kőből építkeznek. Nyírő Józsefről a falu népe szép emlékeket őriz. Papként tisztességgel szolgált, kilépése után a faluban maradt pár évig, malmot vásárolt, és molnárként kereste kenyerét.