Málnásfürdőn a plébánia 2004. augusztus 1-jén létesült, létrehozója Dávid György plébános. Négy plébánia filiáiból lett önállóvá: Sepsibükszádtól Málnásfürdő, Mikóújfalutól Málnás, Sepsiszentgyörgy Szent Gellért plébániától Oltszem és Sepsibodok, Sepsikőröspataktól Zalán, Étfalva, Gidófalva, Fotos és Martonos. Málnásfürdőn a kápolna létesítésének kérését 1957-ben terjesztették fel a Gyulafehérvári Főhatóságnak, és a jóváhagyás után filiává nyilvánították, amelyet Mikóújfaluból láttak el. 1970-ben a ferencesek megvásárolták a jelenlegi plébániát, amelyet 2003-ban az egyházmegye megváltott.
Málnáson 1790–1815 között plébánia működött, amelyet telekcserével áttelepítettek Mikóújfaluba. Családi házból átalakított kápolna áll Sepsibodokon, amelyet Simon Jakab plébános idején vásároltak 1990-ben, és 2001-ben Csintalan László sepsiszentgyörgyi plébános vezetésével felújítottak.
A zaláni imaházat 1970-ben adományozták az egyháznak, itt lakott P. Fidél ferences főatya, miután kiszabadult a börtönből.
Gidófalvára Étfalva-Zoltánból és Fotosmartonosból járnak szentmisére.
Sepsibodokon az 1980-as években vásárolt lakásban rendeztek be kápolnát. Akkor Mikóújfalu filiája volt. 1998-tól csatolták Sepsibükszádhoz.
Oltszemen nincs kápolna. A reformátusok imaházában tartják a szentmisét.
Málnásfürdőn a jelenlegi plébánia épületében lakott 1971-77-ig P. Fidél atya. Miután Fidél atya Esztelnekre költözött, a következő évben Molnár Lázár nyugdíjas plébános lett a hívek lelki gondozója. Az önálló plébánia első plébánosa Kopácsi Ferenc volt, őt követi Gábos Zoltán.
Adresă:
527118 – Malnaş-Băi, nr. 23., jud. Covasna
Mater:
Zi de adorație perpetuă: július 23.
Sfintele liturghii: vasárnap és ünnepnapokon: 10 órakor. Hétköznap: kedden és pénteken 8 órakor, szerdán, csütörtökön és szombaton 18 órakor 
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.