Alvinc
Adresă:
517875 – Vinţul de Jos, str. Nicolae Maniu nr. 1., jud. Alba

Alvinc

Szent Péter és Szent Pál apostolok, plébánia
Mater:

1205-ben Wynch Inferiorként jelenik meg az írott forrásokban. 1393-ban már oppidum Alsowinc a neve.
A 11./12. században német telepesek lakják. Ebből a korból származik első temploma. A helyén épült templom a 14. századból való, amely a reformáció után a reformátusoké lesz. Szent Katalin tiszteletére volt szentelve.
1264-ben a szatmári főesperes, János egyben alvinci plébános is. 1361-ben fr. Alardus a domonkos kolostor priorja. Templomuk Szűz Mária nevét viselte. Ezen kolostor utódja a Martinuzzi kastély, amelyben 1551-ben meggyilkolták Fráter Györgyöt. A második világháború után a kollektív gazdaságok lefoglalták a kolostort, akik csak romokat hagytak hátra. A reformációt követően a katolikus élet csak 1725-ben indul újra, amikor bolgár ferencesek és hívek menekülnek ide, és akiket gyarapítanak a Bethlen Gábor által Alvincre telepített habánok is. Kolostortemplomuk 1729-ben épül. Ez ma is a plébániatemplom. A második világháború után, 1948-tól egyházmegyés papok gondozzák.
1990-től a kolostort felújítják, és Pongrácz Szent István néven tanulmányi házként működik. A templom és a kolostor általános belső javítására 2009-ben került sor.
Itt született Pongrácz Szent István jezsuita, a kassai vértanúk egyike (1582–1619. szeptember 7.). Alvincen született ugyanakkor br. Kemény Zsigmond író is (1814–1875).
 
 

Număr de suflete: 40
Zi de adorație perpetuă: január 2.
Articol
În perioada 11–13 mai 2026 s-a desfășurat la Alba Iulia cea de-a 77-a sesiune plenară a Conferinței Episcopilor Catolici din România (CER), care îi reunește pe ierarhii romano-catolici și greco-catolici din țară.
Articol
În lumea tulburată a zilelor noastre, când războaiele, tensiunile sociale, confruntările ideologice și degradarea discursului public trezesc în inimile multor oameni teamă și nesiguranță, este esențial spiritul de cumpătare, al responsabilității și al practicării discernământului.
Articol
Învierea lui Cristos este centrul credinței noastre și izvorul speranței noastre. Nu este doar un eveniment din trecut, ci un act mântuitor al lui Dumnezeu, care ne-a deschis calea către viața nouă. Prin ea, istoria omenirii a primit o direcție nouă. Moartea nu mai este ultimul cuvânt. De aici izvorăște speranța noastră. Ea nu este efemeră și nu este o iluzie, ci o certitudine întemeiată pe fidelitatea lui Dumnezeu.